Leginkább II. világháborús ritkaságok érdeklik

Balról jobbra haladva először egy tüzér tizedes karpaszományos uniformisa látható. Kimenőnek készült, de valószínűleg a front hátországában is használták. Tartalékos állományú potenciális tisztjelölt hordhatta, aki vitézségi éremmel is rendelkezett. „Mondhatnám, hogy az elődöm” – jegyzi meg később házigazdánk, hiszen a következő ruhát egy gépkocsizó-vonatcsapatos, mai szóhasználattal logisztikus katona hordta. Látható a törzsőrmesteri rendfokozata a sípzsinórral és a viseltes altiszti jelzéssel.

A harmadik bábun látható rendfokozat nélküli egyenruha általános öltözetnek számított a II. világháborús magyar honvédek között. Az úgynevezett 39 mintájú zubbony fölött található 35 mintájú rohamsisakról tudható, hogy megjárta a Don-kanyart. „Orosz gyűjtő barátomtól kaptam. Az osztrogozsszk-i magyar állásból került elő, magában hordozza a hősök szellemét” – fogalmaz Bagi törzsőrmester. A ruhához lánggránát, golyószóró rakasz, Mannlicher töltényekre szabott patrontáska, korabeli tájoló, egy ritkaságnak számító katonai látcső, valamint egy 35 mintájú bajonett is tartozik.

Szintén rendfokozat nélkül látható a Wehrmacht néhai gyalogos egyenruhája, párban a Harkov környékéről előkerült 35 mintájú sisakkal. Utóbbin még kivehetők a pajzsmaradványok és a sas díszítés. A zubbonyon megtalálható a gomblyukon keresztül áthúzott vaskereszt szalag, alatta a németek tipikus övcsatja. A vitrinből előkerül a dédapai örökség, az igazolvány és a veszprémi gyalogezred eredeti sapkajelvénye. Mellette a MÁVAG gyártotta sisak, egy 34m mintájú gázálarc, egy tűzkeresztadományozó papír, egy eredeti másodosztályú német vaskereszt és a korabeli katonai fotókkal díszített Honvédnaptár.

Aki katonai relikviákat gyűjt, arról azt feltételezi az ember, hogy gyerekkori elhivatásból került a honvédségbe. Önnek hogy vezetett az útja a seregbe?

Korábban a büntetés-végrehajtás hivatásos állományában szolgáltam és 2019-ben szereltem át a honvédséghez hivatásos katonának. Harcjármű irányzó beosztásban kezdtem, majd átkerültem a logisztikai századhoz, ahol a mai napig szolgálatot teljesítek. Az egyenruha tehát egész felnőttkoromban jelen volt az életemben. A militaria, vagyis a régi haditárgyak iránti érdeklődés valóban gyerekkoromból ered.

A logisztikáról azt szokták mondani, hogy láthatatlan, de mindenhol jelen van. Valóban olyan sűrű a logisztikus élete?

Igaz a mondás. A mi alakulatunk például aktív kiszolgáló szerepet játszik a Nullponti lőtéren és a környéki bázisokon rendezett gyakorlatok alkalmával. Tartalékosok és hivatásosok szállítását és élelmezését biztosítjuk.

Hogyan kezdődött a gyűjtögetés?

Nem a gyűjtéssel indult a dolog. Engem tulajdonképpen a II. világháború kezdett el érdekelni nagyapám miatt. Kezdetben inkább könyvekből tájékozódtam, mivel nagyapám meglepő módon alig beszélt a saját háborús tapasztalatairól. Amit az ő „kalandjairól” tudok, azt édesapám adta tovább nekem.

Mi maradt meg róla a családi legendáriumban?

Amit tudunk, hogy 1943-ban vonult be és 1944-ben csatlakozhatott a magyarországi harcokhoz. Ehhez párosul egy nagyon érdekes történet, amit édesapám mesélt nekem. Ahogy a front egyre nyugatabbra húzódott 1945-ben és az egységük felmorzsolódott a harcokban, nagyapám egy német katonával gyalog folytatta útját. Ajka mellett, Kolontáron aludtak valamelyik fészerben, ahová másnap reggel megérkezett a Vörös Hadsereg. Valószínűleg a nagy sietségben egymás zubbonyát vették fel, így a német katonához került nagyapám igazolványa. Őt igazolvánnyal a zsebében ölték meg az orosz katonák, míg nagyapám szerencsésen elmenekült. Később a holttestet érthető módon Bagi Imre honvéddel azonosították, emiatt érthető okokból még a hadisír.hu kiváló nyilvántartásában is így szerepel. Örülnék, ha így maradna rendszerben, mert ezzel kerek és igaz a történet. Sokkal többet sajnos nem tudok mesélni nagyapám katonaéveiről, én magam sajnos sosem beszélhettem vele.

Vissza a gyűjtőszenvedélyhez. Mi volt az első tárgy, amit kapott vagy szerzett?

Ahogy említettem, először a háború története és a Magyar Királyság abban betöltött szerepe érdekelt. Aztán tizenhárom éves koromban kaptam meg édesapámtól az első német rohamsisakot. Annyira tetszett a formatervezése, hogy rögtön bele is szerettem, és hamar elkezdtem érdeklődni más világháborús tárgyak iránt.

A tárgyak beszerzése idő- és pénzigényes tevékenységnek tűnik. Kellett hozzá kezdőtőke?

Természetesen, ez komoly anyagi forrást megkívánó hobbi. Az ember vagy lemond az életében valami másról, vagy a már megvásárolt tárgyai közül túlad a számára kevésbé fontos darabon, hogy be tudjon szerezni egy újat.

Sosem piszkálták amiatt, hogy túlzásba esik?

Az biztos, hogy a gyűjtésnek akad árnyoldala is. Előfordul, hogy 2-3 órán keresztül keresgélek a magyar és nemzetközi csoportokban vagy weboldalakon, ahol a tárgyak forognak. Valóban sok időt szánok kutatásra, olvasásra és az ismereteim bővítésére, de ez szép hobbi, ráadásul a gyűjteményem értékálló. Ahogy nő az érdeklődés irántuk és ritkulnak az elérhető darabok a piacon, a tárgyak ára is növekszik.

Hogyan lehet ellenőrizni a tárgyak hitelességét?

Érdemes nívós oldalakon és csoportokban vásárolni, nehogy átverjék az embert. Sok helyen elvárásként csatolnak hitelességi igazolást a tárgyak mellé. Akiről kiderül, márpedig elég hamar ki szokott derülni, hogy hamisítványt árul, azt óriási presztízsveszteség éri. A kereskedők is jobban járnak, ha pontosan elmondják, hogy az adott tárgynak melyik része sérült vagy nem eredeti. Másfelől a gyűjtők rendelkeznek a szükséges háttértudással, ami alapján ellenőrizni tudják a piacra bocsátott áruk eredetiségét. Említettem, hogy 13-14 éves korom óta gyűjtök tárgyakat és még korábban kezdtem olvasni a témáról. Amikor hat-hét éve elkezdtem drágább tételeket is vásárolni, addigra már magamba szívtam a szükséges lexikális ismeretanyagot. De nem vagyok rest segítséget kérni a jóval tapasztaltabb gyűjtő barátaimtól, ha szükségét érzem.

Mit tanácsolna, hogy kezdjen hozzá egy laikus érdeklődő a gyűjtéshez?

Mindenképpen az alapoktól építse fel a tudását, tehát a szakanyagok beszerzését javaslom. A könyvek pontosan leírják és illusztrálják, hogyan néz ki egy hiteles világháborús tárgy. Kezdésnek Tóth László A Magyar Királyi Honvédség egyenruhái 1926-1945 és Sallay Gergely Pál Seregszemle fémben, zománcban című könyvét ajánlom, de több kötet veszi számba a kitüntetéseket is.

Kizárólag II. világháborús relikviákra specializálódott?

Van egy kisebb I. világháborús kitüntetés- és papírgyűjteményem, amit javarészt dédnagyapám, Bagi Dániel honvéd miatt kezdtem beszerezni. Ő a Magyar királyi Veszprémi 31. Honvéd Gyalogezred katonájaként Isonzó mentén harcolt, mielőtt súlyos sérülése miatt kivonták a frontról. Jobbára azonban későbbi tárgyakkal foglalkozom. Felszerelések, fegyverek, dokumentumok, egyenruhák, igazolványok, kitüntetések, naptárak, fotók mind találhatók nálam. Igaz, én inkább kevesebbet vásárolok, de értékes relikviákat keresek. Persze meg kell húzni a határokat. Vannak olyan ritkaságok, amik tízévente kerülnek elő, és nagyon el tudják varázsolni az embert.

Mondjon ilyen tárgyat!

Például egy 43-as mintájú magyar gyalogsági puskának, vagy egy szép, bontatlan 39M posztó legénységi zubbonynak tetemes értéke van. Olyan ritkán kerülnek elő ilyen tételek jó állapotban, hogy nehéz pontosan meghatározni az árukat, hiszen nincs mihez viszonyítani. A magyar árfolyam egyébként kissé elharapózott mostanában. Egyre több kereskedő látja meg a lehetőséget a hazai militáris piacon, és folyamatosan felverik az árakat.

A magyar piac kisebb, olcsóbb, mint a külföldi? Foglalkozik egyáltalán nemzetközi kereskedéssel?

Természetesen. Eddig főleg a német militáris piacot figyeltem, de már ismerkedem az olasz és a svájci háborús-katonai tárgyakkal is. Az orosz militaria kevésbé vonz, és ennek megvan a magyarázata. Több milliós hadseregről beszélünk, ami megszállta Európát, ezért tele van a piac a szovjet egyenruhákkal, sisakokkal és hatástalanított fegyverekkel. Nem számít ritkaságnak, kisebb az értéke. Másrészt a Vörös Hadsereg az európai nemzetek haderejétől eltérően kevésbé díszes, különleges felszerelést gyártott. 20 A gyűjtők sokszor történelmileg-ideológiailag terhelt tárgyak után vágyakoznak. Sokakat joggal rémíthet meg néhány német világháborús emlék.

Gyűjtőként hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez?

Teljesen jogos ellenérzést válthat ki az emberekből egyik-másik relikvia. Gyűjtőtársaimmal mégis azt szoktuk mondani, hogy nem kapcsolunk identitást vagy politikát a tárgyakhoz. Ismerek olyat, akit családilag vagy vallási-származási okokból nagyon negatívan érint a II. világháború, ennek ellenére foglalkozik a korszak emlékeivel. Lenyűgöz minket a régi egyenruhák szabása, a különböző eszközök megmunkáltsága, egy-egy különleges fegyver.

Önnek mi az álma, amit mindenképp szeretne beszerezni?

Sok ilyen tétel van a fejemben, de talán ami hiányzik, hogy teljes legyen a repertoár, az egy Waffen-SS sorozott zubbony.

Forrás: honvedelem.hu – Szöveg: Burillák Marcell | Fotó: Kovács Tamás, Bagi Róbert törzsőrmester magánarchívuma