Három évtizede szolgálnak együtt a jászberényi rendőrök

• Rendőrség
• 2026. június 17.
• 0

Barta László alezredes, Faragó Zsolt törzszászlós, Lékó Tamás, Deák Tamás és Donkó Rajmund főtörzszászlós több mint három évtizede dolgozik a Jászberényi Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályán. Ez idő alatt nem egyszerűen kollégákká, hanem szinte családdá váltak.

A társaság tagjai az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es évek elején kerültek a rendőrséghez. Van köztük osztályvezető, szolgálatparancsnok, járőrparancsnok és baleseti helyszínelő is, ám amikor együtt idézik fel a régi történeteket, eltűnnek a rendfokozatok és a beosztások. Maradnak a közös szolgálatok, a nehéz esetek, a humor és az évtizedek alatt kialakult bizalom.

Analóg fényképezőgéptől a modern technikáig

A közlekedési szolgálat a pályájuk kezdetén még egészen más világ volt. Fehér inget és nyakkendőt viseltek, a közlekedési rendőrök pedig gyakran közvetlenebb kapcsolatban álltak az állampolgárokkal, mint más szakterületek munkatársai. A rendszerváltás után megjelentek a nyugati autók, átalakult a közlekedési kultúra, és jelentősen megszaporodtak a súlyos, gyakran halálos balesetek.

A helyszínelők akkoriban még analóg fényképezőgéppel dolgoztak, a fekete-fehér filmeket pedig maguk hívták elő a kapitányság sötétkamrájában. Ma már kamerák és modern digitális eszközök segítik a munkát, egy dolog azonban nem változott: a helyszínen maradt nyomok sokszor pontosabban elmondják, mi történt, mint a tanúvallomások.

A tapasztalt rendőrök szerint egy gyakorlott helyszínelő néhány perc alatt felismerheti azokat az összefüggéseket, amelyek első pillantásra nem láthatók. Előfordult, hogy egy kerékpáros azt állította, egy kamion ütötte el, a nyomokból azonban kiderült, hogy valójában elesett, de ittassága miatt nem merte bevallani. Egy másik esetben ugyanannak az autónak ugyanazt a sérülését próbálták két külön balesetként bejelenteni.

A bajtársiasság a legfontosabb örökség

A több ezer helyszín között olyan tragédiák is akadtak, amelyeket évtizedek múltán sem lehet elfelejteni. A rendőröknek ezekben a helyzetekben is higgadtnak és professzionálisnak kellett maradniuk, miközben az átélt események hosszú időre nyomot hagytak bennük.

A hosszú évek alatt kialakult összetartás azonban átsegítette őket a nehéz időszakokon. Volt, hogy több időt töltöttek egymással, mint a családjukkal, és a szolgálat sem mindig ért véget a műszak lejártával. Ha baleset történt vagy segítségre volt szükség, maradtak, együtt dolgoztak, és mindig számíthattak egymásra.

A közös sütések, főzések, születésnapok és spontán összejövetelek tovább erősítették a kapcsolatukat. Bár ma már nehezebb összehangolni a családi életet és a szabadidőt, a kötelék megmaradt: elég egymásra nézniük, és pontosan tudják, mire gondol a másik.

Három évtized után talán ez a legfontosabb örökségük. Nem csupán a több ezer intézkedés és helyszínelés, hanem az a közösség, amely túlélte a technikai fejlődést, a szervezeti változásokat és a generációváltásokat is.

Forrás: police.hu

Az eredeti szerzője: Rádi Mónika
Fotó: Nagy Zoltán