Így kell visszatérni!

• Rendőrség
• 2026. május 4.
• 0

Bulitka László törzsőrmester, a Dombrádi Rendőrőrs járőre másfél éve lesérült és szögre akasztotta a futócipőt. Kölcsönös győzködés után rajthoz állt a BM Országos Terepfutó Bajnokságon korábbi edző- és járőrtársával, Jenei Richárd törzsőrmesterrel, és ennek volt köszönhető, hogy csapatban sem maradt el a szabolcsi diadal.

Tizenhárom évvel ezelőtt szerelt fel, és miután egyre komolyabban vette a futást, jöttek az eredmények. Bulitka László többször is megnyerte a minisztérium terepfutó bajnokságát, a Szolgálati Agarak szabolcsi rendőrcsapat tagjaként pedig négyszer állt az Ultrabalaton dobogójának legfelső fokán, és közben a kanadai Rendőr és Tűzoltó Világjátékok, továbbá a hollandiai Európai Rendőr és Tűzoltó Játékok félmaratoni távján is első lett. Emellett civil futóversenyeken is indult. Arra különösen büszke, hogy három évvel ezelőtt megnyerte a ciprusi Lárnaka Nemzetközi Maratont.

– Éveken át a szezon szinte minden hétvégéjén starthoz álltam valamilyen futóversenyen, aminek az lett a kellemetlen következménye, hogy másfél évvel ezelőtt begyulladt a talpam. Miközben gyógyulgattam, úgy gondoltam, eleget futottam, és nem akartam folytatni. Ez nyolc hónapig tartott, utána valahogy megint belesodródtam – foglalta össze az egyenruhás futóbajnok, és elmosolyodott. – Ez sajátosan alakult, mert a korábbi járőr- és edzőtársam, Jenei Richárd törzsőrmester úgy döntött, inkább focista lenne a megye II. bajnokságban, amit azért sajnáltam, mert egyre jobban ment neki a futás. Aztán addig rágtam a fülét, hogy mégsem hagyott fel a futással, ezek után viszont ő kezdett győzködni engem, hogy térjek vissza, és addig mondogatta, hogy belementem. Jó érzés volt újra együtt edzeni, és készülni a BM Országos Terepfutó Bajnokságra.

Kellemes meglepetések

– Mióta tisztában vagyok azzal, hogy jó futó vagyok, természetesen azért nevezek versenyekre, hogy megnyerjem őket. A visszatérésnél viszont úgy voltam vele, hogy nem adok bele mindent, de annyira hiányzott a versenyzés, hogy valósággal megtáltosodtam. Az emelkedő is jól ment, a pályavégi lejtős résznél pedig már tudtam, hogy meglesz, mert az az erősségem. Kellemesen meglepődtem, hogy az 5 kilométeres távot 22,24 perces pályacsúccsal nyertem, de azon is, hogy Ricsi a harmadik helyen ért be mögöttem. Két szabolcsi a dobogón! Ilyen sem volt még, és ezzel meg is lett a csapatgyőzelem, illetve azzal, hogy Bacsa László alezredes hetedik lett, mert a legjobb három helyezés számított bele a csapatversenybe. Fantasztikus nap volt! – idézte fel Bulitka László, aki ezután átértékelte a futócipő szögre akasztását. – Most is úgy gondolom, meg érzem is, hogy lefutottam a lábam javát, de verseny közben azt is éreztem, ezt még mindig szeretem. Már nem akarok futni minden hétvégén, de néhány versenyre még beneveznék. Jövőre Ausztráliában lesznek a Rendőr és Tűzoltó Világjátékok, ott még kipróbálnám magam a félmaratoni távon, de a feleségemnek ne szóljatok róla! Neki még nem mondtam.

A dobogós úgy teljes, ha hozzátesszük, hogy a Sötétvölgyi Gyermektábor környékén április 16-án megrendezett bajnokság férfi I. korcsoportjában Garamvölgyi Péter nógrádi bv.-s ért be a második helyen; 1,17 perccel Bulitka László után.

Forrás: police.hu