Szeretné méltón továbbvinni a katonaelődök nevét

• Honvédség
• 2025. szeptember 21.
• 46
• 0

A Veszprém vármegyei Berhidán élő, tizenkilenc éves Porga Bence a Magyar Honvédség Klempa Kálmán 7. Területvédelmi Ezred Draganits Ferenc 31. Területvédelmi Zászlóalj szakaszvezetője.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter tavaly ősszel személyesen köszöntötte, mint a Szeretem, megvédem! országos toborzókampányban csatlakozott háromezredik területvédelmi tartalékos katonát. A szakaszvezető ma a Magyar Honvédség KFOR-kontingensének 33. váltásában teljesít szolgálatot, és Koszovóban, fél éven át vesz részt a NATO egyik legrégebbi békefenntartó műveletében.

Hogyan élted meg, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter tavaly személyesen köszöntött a háromezredik területvédelmi tartalékos katonaként?

Felemelő és különleges alkalom volt, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok, és igyekszem is ezt kifejezni minden lehetséges módon. Nagyon meglepett a látogatása, mert egy katonának sokat jelent, ha maga a honvédelmi miniszter szólítja meg – pláne, ha az otthonában keresi fel. Ráadásul közvetlen volt, egyáltalán nem éreztem rajta távolságtartást. Édesapám és édesanyám is jelen volt, így nemcsak nekem, hanem nekik is különleges élményt adott. Rólam azt kell tudni, hogy a tavalyi évben fejeztem be a tanulmányaimat. A Veszprémi SZC Jendrassik-Venesz Technikumban tanultam, ahol szakács szaktechnikus képesítést szereztem. 2024. július 10-én írtam alá a szerződésemet, július 12-én már megkezdődött az alapkiképzésem.

Amikor felhívtak ezzel a lehetőséggel, én még a szakmai gyakorlatomat töltöttem. Éppen munka közben kaptam egy telefont, hogy „Szia Bence, lenne egy ilyen lehetőség, mit szólnál hozzá?”. Persze először haza kellett kérdeznem, hogy a szüleim mit szólnak hozzá, nekik rendben van-e. Aznap teljesen sokkban voltam, egész nap csak ezen járt az eszem, nagyon örültem neki.

Az öthetes alapkiképzést maradandó élményként említetted. Mi volt a legnagyobb kihívás, mire vagy a legbüszkébb ebből az időszakból?

Már önmagában az is jelentős kihívás volt, hogy megtapasztalhattam, mit jelent katonának lenni. Az idei nyarat azonban még ennél is nagyobb kihívásnak éltem meg. Ez már egy három hónapos felkészítés volt egy külhoni misszióra, ami szintén kiképzési időszaknak számít. Egy hónapot Győrben töltöttünk, ez volt a felzárkóztató szakasz. Ez alatt a hónap alatt rengeteget fejlődtem. Innen vezényeltek át minket a kaposvári helyőrségbe, majd az MH Klapka György 1. Páncélosdandár második lövész zászlóaljának állományához. Tata a Magyar Honvédség egyik igazi ékköve, rengeteget tanultam ott!

Az alapkiképzéstől a misszióra való felkészítésig hosszú utat jártál be…

Magamnak bizonyítottam, másrészt igyekeztem bizonyítani az elöljáróim és a mostani bajtársaim felé is, hogy igenis itt van a helyem. Úgy érzem, hogy mivel most már bent vagyok az állományban, ezt az akadályt sikerrel vettem.

Katonaelődeid nyomdokába lépve mit jelent neked a családi katonai hagyomány folytatása?

A családomból jelenleg az ügyvédbojtárként tevékenykedő unokatestvérem szolgál még rajtam kívül, egy zászlóaljban vagyunk. Egyébként katona volt a két nagybátyám és apai ágon a nagypapám is, de ők még sorállományú katonaként teljesítettek szolgálatot.

Lehet, hogy a „hagyomány” szó most még egy kicsit túlzás, de én nagyon szeretném, ha a jövőben tényleg kialakulna nálunk egy ilyen családi hagyomány. Sokszor ad erőt, amikor valami nagyon nehéz, hogy eszembe jut: szeretném méltón tovább vinni az ő nevüket. Az is sokat jelent, hogy tudok velük beszélgetni, így tapasztalatot gyűjteni tőlük.

Most egy féléves koszovói misszióra indulsz. Milyen elvárásokkal, személyes célokkal vágsz neki a külszolgálatnak?

Röviden az augusztusi kibocsátó ünnepségen így fogalmaztam meg: szakmai fejlődést és tapasztalatszerzést tűztem ki magam elé. Nyilván a fizikai állóképességemben szeretnék nagy előrelépést elérni ebben a fél évben. Szerintem erre bőven lesz lehetőségem. Mentálisan is kihívásokkal teli lesz ez az időszak, hiszen távol leszek a szeretteimtől, és még az ünnepek alatt sem leszünk otthon. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian a legjobbat próbáljuk majd kihozni a KFOR-misszióban töltött hónapokból!

Hogyan készülsz lélekben a hosszú távollétre, és mit jelent számodra a családod támogatása ebben az időszakban?

Most volt egy hónap pihenőnk, és ebből igyekeztem minél többet a családommal, illetve a barátaimmal tölteni. Egyik pillanatról a másikra egy éles váltásba csöppenünk, és biztos vagyok benne, hogy tele lesz kihívásokkal. Nyilván a szülői féltés mindig ott van a háttérben, de szerencsére teljesen támogatóan állnak mögöttem, és ez sokat jelent nekem.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, mit jelent neked a Szeretem, megvédem! országos toborzókampány jelmondata, mit mondanál?

Az én értelmezésemben azt jelenti, hogy szeretni kell a hazát, a környezetet, és azokat, akik körülvesznek.

Nekem személy szerint nem számított, hogy a Magyar Honvédség éppen toborzókampányba kezdett, mert mindig is érdeklődtem a katonai hivatás iránt, és amint tudomást szereztem a lehetőségről, már tudtam, hogy mindenféleképpen jelentkezni szeretnék.

Miként képzeled el a jövődet a Magyar Honvédségen belül?

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának katonai vezetői alapképzésére szeretnék továbbmenni, lövész szakirányon tanulnék. Úgy gondolom, hogy a missziós tapasztalat mindenképpen segíteni fog ebben, ráadásul ott az angol nyelvtudásomat emelt szintre is fel tudom majd hozni. A következő hat hónap után tervezek további fél évet eltölteni tartós behíváson, kihelyezve egy alakulatnál, vagy az anyaalakulatnál. Remélem, lesz erre lehetőségem!

Forrás: honvedelem.hu