Nyereg és sereg

Hogyan kezdődött a kapcsolatod a lovaglással?

A családunkban mindig is szerettük az állatokat, de lovas nem volt köztünk. Tízéves voltam, mikor anyukám a húgommal együtt beíratott egy nyári lovastáborba, annak ellenére, hogy rettegtem a lovaktól. Nem is viseltem jól a dolgot, háromszor is megszöktem, csak, hogy ne kelljen lóra ülni. Aztán a tábor végére valahogy mégis felültettek egyre. Talán a lányoknak akartam imponálni? Nem tudom már.

De ahogy felültem, az oktató csak annyit mondott: „Te lóra születtél.” Így kezdődött. Kamaszként a rádiházi ménesnél kezdtem lovagolni, némi munkáért cserébe. Aztán Kaposvárra kerültem, mezőgazdasági szakközépbe, ott belovaglónak tanultam.

A munkáid összefonódtak az első versenyeiddel?

Igen, dolgoztam Somogyban egy magánistállóban, voltam közalkalmazott a lovasrendőrségnél, aztán 1999-től hat évet töltöttem Marócpusztán, a gidrán ménesnél. Ott kezdtem el komolyabban venni a sportot. Onnan már mentünk nemzetközi versenyekre, fiatal lovak világbajnokságára, lettem magyar bajnok is, világkupa-döntőre is minősültem. Az első komolyabb versenyem Csehországban volt, egy Roletti nevű lóval harmadik lettem nemzetközi kétcsillagon. A lovastusa lett a fő irányom.

De nem volt mindig sima az út.

Voltak hullámvölgyek. Nem találtam a helyemet. Volt, hogy nagyon padlóra kerültem. Bulik, rossz döntések… Rezgett a léc, volt, hogy majdnem el is tiltottak a versenyzéstől.

Mi hozta a fordulatot?

A barátaimmal való sok-sok beszélgetés hatására vettem vissza és kezdtem újra komolyabban venni a lovaglást. Majd megkeresett Kakas Antal, egy dunaújvárosi lótulajdonos. Elmentem hozzá dolgozni, később onnan mentem ki Németországba. Egy házaspárhoz kerültem belovaglónak. Onnan van Clover – ő lett életem lova. Már csikónak is nagyon különleges volt. Nem félt semmitől, bátran ugrott vízbe, a terepugrásokra is ösztönösen reagált.

Annyira jól teljesített és fejlődött, hogy elkezdtem keresni a lehetőségeket, hogy tudnék támogatót szerezni a megvásárlására, végül a Magyar Lovassport Szövetség megvette, mert láttak benne fantáziát. Lázár Vilmos személyesen döntött úgy, hogy Clover mindenképp az enyém lesz.

Amíg folytak a tárgyalások, részt vettünk a német Bundeschampionaton, ahol 6 éves ló kategóriában harmadik helyezést értünk el. Aki kint él, pontosan tudja, mekkora szó külföldiként egy óriási indulólétszámú tradicionális német versenyen az éllovasok közt végezni. Ezután Warendorfba Martin Plewa-hoz kerültem, aki 25 évig volt a német válogatott kapitánya.

Elkezdődött az olimpiai felkészülés…

2021-ben már megfogalmaztuk a konkrét olimpiai célokat. A szövetség a Nemzeti Lovassport és Sportló tenyésztést Fejlesztő Program (NLSF) keretében vett nekem egy másik lovat is, Herr Cooles Classicót, hogy legyen egy másik, lehetséges tartaléklovam is e komoly cél eléréséhez. Ebben a szakágban borsos ára van egy három csillagon stabilan teljesítő, nagyobb képességű lónak, végül megtaláltuk őt. 2022 őszén Elmar Lesch istállójában folytattam a munkát és egészen az olimpia végéig ott dolgoztam vele. Lesch úr világhírű szakember. Végül Cloverrel kvalifikáltam magam, de megsérült, így az olimpiai indulás Classicóval történt.

Milyen élmény volt?

Az olimpiai falu, a versenyhelyszín Versailles-ban, 70 ezer néző – ezt nem lehet elfelejteni. A kijutásom egy hajszálon múlt, 8 héttel a kiutazás előtt az utolsó minősítőt törött kézzel, ropogó csonttal teljesítettem. Azután megműtöttek, rendbe jöttem. Az olimpiai eredménnyel nem voltam elégedett. Egyik szemem sírt, a másik nevetett. Cloverrel többet tudtunk volna mutatni.

Kell a kémia ló és lovasa közt, ő olyan nekem, mint a társ egy jó párkapcsolatban: megértjük és ismerjük egymást. Herr Cooles Classico tehetséges és gyönyörű, de nehéz természet. Azért együtt eljutottunk világkupa-döntőre, világbajnokságra is, ott szépen szerepelt.

Miért vagy szerinted jó lovas?

Vagány és bátor vagyok. Mindig olyan lovakat lovagoltam, amikkel más nem bírt. Ez a specialitásom.

Hogyan lettél huszár?

Az NLSF olimpiai programot a Honvédelmi Minisztérium támogatta. Megkerestek, hogy lennék-e tartalékos huszár. Természetesen elfogadtam a felkérést. A kiképzésem Gödöllőn volt 11 lovas sportolóval. Lövészet, robbantás, térképészet, harcászat… a gyakorlat érdekes és tanulságos volt számomra.

Mi a feladatod tartalékosként?

Mi a hadsereget népszerűsítjük a sporton keresztül. Szalay-Bobrovniczky Kristóf miniszter úr támogat bennünket – volt szerencsém ezt személyesen is megköszönni neki. A lovastusa egyébként katonai sport. Valaha katonák edzettek ilyen módon, és most újra összeér a szál, hogy a honvédség is támogatja.

Milyen most a napirended?

Bábolnán, a Bábolna Nemzeti Ménesbirtokon dolgozom belovaglóként. Naponta 5-6 lovat lovagolok és versenyekre készülök. Még most sem vagyok nyugodt, mindig keresem a helyem. De két dolog biztos az életemben: a nyereg és a sereg.

Forrás: honvedelem.hu