Két magyar katona küzd majd Hellaszban

Mindketten évtizedekben mérhető sport- és futómúlttal rendelkeznek. Nem véletlenül tartják az ultrafutást a negyven felettiek sportjának: Hadi ezredes 1975-ös, Spisák főtörzsőrmester 1977-es születésű.

Az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Huszárezred előkészítő törzsének parancsnoka, Hadi Attila ezredes elsősorban terepfutó. Ez előny számára, mert összesen 3 kilométer szintemelkedés van a távban. A körülményeket és „pályát” már ismeri, tavaly 28 óra 41 perc alatt teljesítette a Spartathlont.

– Várhatóan melegebb idő vár ránk, mint tavaly, 27-28 fokot jósolnak nappalra, árnyékban. Árnyék az viszont nem nagyon lesz. A hűtésre oda kell figyelni. A tervezett frissítéshez igyekszem tartani magam, ebben benne van, hogy milyen időközönként szükséges a folyadékbevitel, hogyan jegeljem magamat. Jó, ha van az embernek egy terve, amíg elindul, de utána úgyis az adott szituációhoz kell alkalmazkodnia – mondta a görögországi indulás előtt.

Milyen elvárásokkal tér vissza?

– Hogy célba érjek. Tudni kell, hogy a Spartathlonon 67 százalék alatti a teljesítési arány. És szeretnék jobb időt futni, mint tavaly. Ha a görcsök elkerülnek, akkor legalább egy órával jobb időt tudok menni. Ez a tervem, és ha megvalósul, akkor az automatikus kvalifikációt jelentene a 2027-es Spartathlonra.

Forrás: honvedelem.hu

Hány versenyt tervezett be idén a Spartathlon előtt?

– A valódi kérdés az, hogy mennyivel előtte célszerű már nem menni versenyre, hanem csak edzeni. Az utolsó hónapban már kihagytam a versenyeket. Hogy mindenképpen elkerüljön a sérülés, inkább edzésre fordítottam az időt. Próbáltam minden héten egy hosszút, egy maraton feletti távot beépíteni a programomba, egyébként meg minden nap futni. Évközben több sérülésem volt, mindez befolyásolta a nyári Ultrabalatonomat is. A verseny előtti napon majdnem elütöttek, ami egy bokaficammal járt. Ez a sérülés többször kiújult, de most úgy néz ki, hogy rendben van a bokám. Azért figyelni kell majd rá menetközben.

Mennyit tud majd pihenni futás közben?

– A 36 órás szintidőn belül vannak részszintidők, amelyeket, ha nem tart a versenyző, kizárják. Megállhat pihenni, de a szintidőt figyelembe kell vennie. Olyanokról is hallottam, akik 10-15 perceket alszanak, de én nem tartom célravezetőnek a megállást. Hetvenöt ellenőrző és frissítő pont van, ha az ember mindenhol megáll csak egy percre, rengeteg időt veszít a végéig.

Forrás: honvedelem.hu

A fájdalomra fel lehet készülni, mit lehet tenni ellene?

– Egyszerűen tovább kell menni. Tudni kell, hogy – ha fáj is – minden egyes lépéssel közelebb vagy a célhoz. Ugyanez a helyzet a fáradtsággal. Mindenki számára eljön, éjszaka főleg, amikor sötét van, és fázik a futó.

Még az is lehet, hogy egy darabig együtt futnak Emillel?

– Tavaly az első 42 kilométeren együtt futottam egy magyar futóval, az utolsó 15 kilométeren pedig egy másikkal. A többi szakaszon egyedül. A rajtnál biztos, hogy találkozunk Emillel, esetleg utána is. Ezt előre nem tudhatjuk, de igazából különbözik a tempónk. Általában mindenki próbál a saját ritmusában futni. Ha találkoznak olyan futók, akik ugyanabban a tempóban haladnak, akkor néha öten-hatan is együtt futják le a teljes távot. Úgy gondolom, ha más tempóját követi az ember, az káros a saját eredményére, hamarabb elfárad.

Tavaly a célba érkezése után, Spártában egyenruhában készültek önről a fotók a hős Leonidász király szobránál. Most is katonás képeket tervez?

– Igen, ez a tervem. Akár Emil, akár én érek be korábban, lesz közös fotózás egyenruhában.

Elit futóklubban

Ahogy Hadi Attila ezredes, úgy Spisák Emil főtörzsőrmester is egy igazán elit „futóklubba” került, pedig sokáig nem is szeretett futni. Idén az ő neve is azon – a világ minden tájáról érkező – 400 extrém sportoló között szerepel, akik indulhatnak a Pheidippidész emlékére, 1983 óta évente megrendezett kihíváson. Az ókori hírnök az i. e. 490-es perzsák elleni marathóni csata előtt Athénból Spártába futott és másnapra megérkezett. Most az MH Különleges Műveleti Parancsnokság Harcbiztosító Század gépkocsivezető altisztje ugyanerre készül a 25 fős magyar versenyzői kontingens tagjaként.

Forrás: honvedelem.hu

– Az Ultrabalatonon 2024-ben egyéniben sikerült 21 óra 40 perc alatt célba érnem, a táv akkor 209 kilométer volt. Ez az idő egyenes ági kvalifikációt jelentett a Spartathlonra, így az induláshoz nem kellett sorsoláson részt vennem – eleveníti fel a kijutását.

Ez lesz élete leghosszabb futása?

– Igen. Az egyéni Ultrabalatonra több mint 10 évig készültem, mert elég „parázós” típus vagyok. Előtte cikkeket, beszámolókat olvastam róla, megvolt a varázsa, a vágy, hogy milyen jó lenne egyszer elindulni rajta. De csak akkor neveztem, amikor úgy éreztem, hogy fizikálisan teljesen készen állok rá. Lehet, ment volna hamarabb is, de így tudtam magam biztonságban. A Spartathlonnal ugyanez a helyzet. Ez egy ikonikus verseny, kívülállóként rendkívül nehéznek tartom. Hosszú ideje figyelem, kik indulnak rajta, minden évben követtem a résztvevőket, az összes infót begyűjtöttem róla, de soha nem éreztem azt, hogy én kész vagyok erre a kihívásra.

Forrás: honvedelem.hu

Hogyan szánta rá végül magát?

– Hadi ezredes támogatásával, bátorításával mertem jelentkezni. Ő tavaly volt „első bálozó”, figyelemmel kísértem a versenyzését, nagyon szurkoltam neki. Az összes korábbi tapasztalatát, tudását és mindazt, amit a tavalyi Spartathlonon gyűjtött megosztotta velem és a kísérő, támogató csapatommal. Attila készített fel minket erre az egészre: mire számítsunk, hogyan készüljünk, mit vigyünk magunkkal. Hatalmas előny és segítség az ő rutinja, tapasztalata.

Hogyan sikerült a felkészülése?

– Úgy döntöttem, hogy csak akkor nevezek – talán egyszer – a Spartathlonra, ha a sorsolás nélküli időt meg tudom futni, mert akkor biztosan célba is tudok majd érni. Két éve sikerült megfutnom, a nevezésem pedig idén februárban adtam be. Onnantól csak a Spartathlonra összpontosítok, egész évben mindent ennek rendeltem alá. Az edzésszám, a kilométerszám megvan, sőt szerintem többet is tettem bele a felkészülésbe, mint amennyit kellett volna… Volt egy pár versenyem év közben, amin csak felkészülési szándékkal indultam el. Szerintem elég jól sikerültek.

Idén nyáron a 130 km-es Privát Ultra Tisza-tó versenyen minden idők második legjobb eredményét érte el, két héttel utána pedig pályacsúccsal nyerte a 137 kilométeres Darálót. Erre nyugodtan mondhatjuk, hogy nagy formában van.

– Jó formában érzem magam. Pár hete egy kicsit engedtem a kemény munkából, és már most itt-ott érzem, mintha fájna, de remélem, hogy csak beképzelem magamnak. A Spartathlon hosszú verseny, bármi megtörténhet. Óriási kihívás egyrészt a táv miatt, másrészt nagyon kemény szintemelkedések vannak. Szolnokon élek, nekem, alföldi futónak szintet gyűjteni, emelkedőt találni óriási művészet. Ez lehet az, ami nehézzé teheti számomra a Spartathlont. Mivel ez az első próbálkozásom, nagyon elégedett, sőt boldog leszek, ha sikeres teljesítőként szintidőn belül beérek. Nem akarok nagy nyomást helyezni magamra. A csapatommal megyünk, csináljuk úgy, ahogy szoktuk, aztán meglátjuk, hogy ez mire elég.

Hány évnyi futás és kemény munka kellett ahhoz, hogy most a Magyar Honvédséget képviselhesse Görögországban?

– Huszonnégy. 1996-ban vonultam be, majd a nyíregyházi sorkatonai évem után1997-ben lettem szerződéses katona. Azóta Szolnokon, ugyanannál az alakulatnál szolgálok. Lassan harminc éve vagyok itt. Nem igazán szerettem futni soha, a felvételin a fizikai felmérőt is nagyon nehezen tudtam megcsinálni. Az igazi „bekattanás” 2002-ben jött el, azért kezdtem el komolyabban futni, hogy lefogyjak. Szenvedély lett belőle, ami a mai napig tart.

Forrás: honvedelem.hu