Élmény, közösség, technikai színvonal

Az MH Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnokságot vezető dr. Drót László dandártábornoknak az egri honvédkollégiumban megalapozott pályafutása Lentitől Szolnokon és Debrecenen át Hódmezővásárhelyig ívelt, miközben fontos békefenntartói, majd az amerikai külszolgálat során NATO-tapasztalatokat is szerzett. Hitvallása szerint szolgálva vezet, szem előtt tartva a beosztottak támogatását és a közös sikert. Ma a parancsnokság több mint 15 ezer tartalékost irányít, országos lefedettséggel, a fiatalokat élményalapú kiképzéssel megszólítva.
Milyen személyes élmények, családi történetek indították el a katonai pálya felé?
Általános iskolás koromban döntöttem el, hogy katona szeretnék lenni. Egerben éltünk a szüleimmel, ott működött a Lenkei János Honvéd Kollégium. Az általános iskolában akkor még nem tanítottak honvédelmi ismereteket, de a kollégium diákjai és tanárai szerveztek tematikus programokat, amelyeket mindig érdeklődve figyeltem. Úgy éreztem, ehhez a világhoz szeretnék csatlakozni. Ez azonban nem volt olyan egyszerű, hiszen a kollégium talán másfél kilométerre lehetett a lakásunktól, s elég furcsának tűnt, hogy kollégista legyek egy olyan városban, ahol a családom él. A felvételi is komolynak bizonyult: teljes körű egészségügyi és pszichológiai vizsgálaton kellett átesni. Felvettek, ezzel párhuzamosan pedig az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában elektrotechnikai műszerész szakon is megkezdtem a tanulmányaimat. Ezt a szakot választottam volna civilként is, ha nem kerülök be a kollégiumba. A felvételi és a bevonulás után 33 fős kollégista osztály indult a szakközépiskolában. Ezek az évek meghatározónak bizonyultak a későbbi életem szempontjából. Azt szoktam mondani, hogy onnantól kezdve katonai rendben éltem, és azóta sem igazán tudom, milyen „civilnek” lenni.
Akadt katona a családjában?
A közvetlen rokonaim között nem, de oldalágon és ismerős családokban voltak, akik részt vettek a második világháború Eger környéki harcaiban, a háború után azonban senki sem maradt közülük hivatásos vagy tartalékos katona. Így igazából a családi háttér nem motiválta a döntésemet. Én vagyok az első, és valószínűleg egyelőre az utolsó is a családban, aki ezt a pályát választotta.

Lentiben, Debrecenben, Szolnokon is szolgált. Meg tudja mondani, hogy hova húz a szíve?
Gépesített lövészként kezdtem Lentiben, s bár nem maradtam ott sokáig, mégis meghatározó jelentőségű volt az a szakmai tudás és szolgálati alázat, amit ott tapasztaltam. Még a főiskola alatt megpályáztam az éppen akkoriban, az 1990-es évek derekán létrehozott légi mozgékonyságú zászlóalj egyik beosztását; ezt az alakulatot sokan MH 88. Légimozgékonyságú Zászlóalj vagy MH 88. Gyorsreagálású Zászlóalj néven ismerik. A szakmai alapokat, a pályám elején szerzett tudást egyértelműen ott kaptam a lövészek mellett. Kiváló mestereim és remek kollégáim voltak, akik közül sokan ma is fontos szerepet töltenek be a Magyar Honvédségben. Én ezt a szolnoki korszakot tartom igazán meghatározónak. Tizenhárom évig szolgáltam ott, jobbára Keresztúri László ezredes parancsnoksága alatt. Az ő személyisége, példamutatása és önzetlen segítsége rendkívül sokat jelentett számomra. Szerencsémre 1996-ban adódott egy lehetőség intenzív angolnyelv-tanulásra, majd két hónapot Hollandiában tölthettem egy törzstiszti képzésen. 1997-ben Ciprusra kerültem békefenntartó katonaként, ami óriási hatással volt rám. Utána közel másfél évtizeden át békeműveleti felkészítésekkel foglalkoztam, és az MH Béketámogató Kiképző Központban szolgáltam kiképzőként. Később, a vezérkari tanfolyam elvégzése után Debrecenbe kerültem parancsnokhelyettesnek, de csak rövid időszakra, mert egy év múlva, 2015-ben Hódmezővásárhelyre helyeztek. Ez ismét mérföldkőnek számított, hiszen a hódmezővásárhelyi alakulat már akkor meghatározó szerepet töltött be a haderőben, ráadásul az áthelyezésem után egy héttel kezdődött az európai migrációs válság. Szinte azonnal a déli határszakaszon találtam magam, először a kerítésépítésben, majd a határbiztosítási feladatok megszervezésében vettem részt. 2016-ban visszatértem az MH Béketámogató Kiképző Központba, mint a szervezet parancsnoka. Ez részben a személyes kérésemre történt, hiszen alapvetően családi okok miatt szerettem volna ismét Szolnokra kerülni. Három évig szolgáltam ott, majd a Virginia állambeli Norfolkba mentem, a NATO Transzformációs Parancsnokságra az MH Nemzeti Összekötő Képviselet vezetőjeként. Ez újabb jelentős állomásnak bizonyult a pályafutásomban. Négy évig gyakorlatilag ott éltünk a családommal. Ez volt az elmúlt harminc év leghosszabb időszaka, amit együtt tölthettünk. Nagyon jól éreztem ott magam és rengeteget tanultam. Ha tehetem, azóta is szívesen járok vissza.

Mi az a tapasztalat vagy ismeret, amit az amerikai szemléletmódból, illetve katonai kultúrából hozott haza?
Az amerikai szemléletből elsősorban azt tanultuk meg, hogy az öngondoskodásnak, önmegvalósításnak rendkívül nagy szerepe van. Mindenki maga formálhatja a sorsát, és ehhez megkapja a lehetőséget az iskolától, a közösségtől, a társadalomtól. Támogatják egymást, és büszkék arra, ha valaki sikeres. Ez nekünk – a teljes családom nevében beszélhetek – nagyon pozitív tapasztalat volt. A katonai módszereket tekintve az volt a legfontosabb számomra, hogy megismerhettem: miként kell úgy vezetni, hogy közben a beosztottak erősségeit ki tudjuk bontakoztatni. Egy katonai egységet úgy lehet sikerre vinni, ha a parancsnok megteremti az alárendeltjei számára a feltételeket, egyben támogatja őket, hogy a feladataikat jól tudják végrehajtani. Ezáltal lesz sikeres maga a vezető és az egész egység is. Az amerikaiak felismerték azt az igazságot, miszerint senki sem ért mindenhez, de mindenki ért valamihez. A siker kulcsa pedig az, ha az adott személy jól végzi a maga feladatát, emellett a többiekkel is együttműködik.
Mi a legnagyobb kihívás egy parancsnok életében? Mi jelenti a legnagyobb felelősséget?
A legnagyobb felelősségnek azt tartom, hogy a parancsnok úgy gondoskodjon a beosztottjairól, hogy közben teljesíti az elöljáró által meghatározott feladatot. Csak akkor lehet elérni a kitűzött célokat, ha a vezető figyel az alárendeltjeire: emberként kezeli őket, folyamatosan kommunikál velük. Nem vagyok híve a nagy, formális beszámoltatásoknak, sokkal inkább szeretem, ha az emberek úgymond mesélnek. Én magam is gyakran osztok meg történeteket, hiszen sok helyen szolgáltam, rengeteg hatás ért, így tele vagyok anekdotákkal. A legnehezebb mégis az: hogyan lehet úgy gondoskodni és motiválni a beosztottakat, hogy a közös sikert elérjük.

Van esetleg konkrét vezetői hitvallása?
Nem vagyok a „Gyerünk, utánam, rohamra!” típus, sokkal inkább úgy vezetek, hogy szolgálom a feladatot és azokat az embereket, akik a parancsnokságom alatt dolgoznak.
A területvédelmi tartalékos rendszer az elmúlt években látványosan bővült, mára több mint 15 ezer fő tartozik az állományba. Hol van az MH Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnokság helye a magyar haderőben?
A területvédelmi tartalékos rendszer kiépítése 2017-ben indult, majd 2023-ban kezdte meg működését az MH Területvédelmi Parancsnokság, amely akkor már 7000 főt fogott össze. Ehhez társult aztán a hadkiegészítési feladatkör is, így napjainkra a Magyar Honvédségen belül létrejött egy erős tartalékos pillér. Ez nem a műveleti erőktől különálló rendszer; kiegészíti és növeli azokat a képességeket, amelyekkel a honvédség rendelkezik. Alárendeltjeink minden vármegyében jelen vannak: toborzóirodák, zászlóaljak, több helyen toborzóközpontok és ezredparancsnokságok működnek, tehát gyakorlatilag lefedjük az egész országot. A „helyben toborzunk, helyben képzünk, helyben alkalmazzuk” elvét követjük, ami eddig bevált modellnek bizonyult. Bár voltak kísérletek a járási szintű szervezésre is, a tapasztalatok szerint a vármegyei struktúra stabilan és hatékonyan működik. A siker kulcsa a szoros együttműködés a helyi önkormányzatokkal, kormányzati és társadalmi szervezetekkel. Ez biztosítja, hogy a tartalékosok valódi segítséget tudjanak nyújtani a helyi közösségeknek – legyen szó árvízvédelemről vagy más katasztrófahelyzetről. Úgy gondolom, hogy a mi területünk az elmúlt években látványosan fejlődött, és a jövőben még tovább erősödhet. Már ma is tényezőként jelenik meg a Magyar Honvédség műveleti erői mellett, hozzájárulva az ország védelmi képességeihez.

Milyen eredményekre a legbüszkébb?
Tavaly június óta 40 százalékkal nőtt a tartalékosok létszáma. De nemcsak létszámbővülésről beszélünk, hanem minőségi előrelépésről is. Azok, akik nem teljesítették a tartalékos követelményeket (például a kiképzést), kikerültek a rendszerből, ugyanakkor az újonnan belépők száma bőven 6000 fölött volt. Ebben nagy szerepet játszott a Szeretem, megvédem! elnevezésű kampány, melyet mi magunk is számos rendezvénnyel támogattunk: több száz toborzóeseményt tartottunk országszerte, és a kadétprogrammal is sok fiatalt tudtunk megszólítani. Számukra rövid, intenzív alapkiképzést kínálunk: ők idén is a nyári szünet elején teljesíthették a követelményeket, így maradt idejük a pihenésre. Az anyagi ösztönzők szintén sokat segítettek: a szerződéskötési díj 150 ezer forintra emelkedett, a rendelkezésre állási díj évi 600 ezer forint, amelyet havi bontásban kapnak a tartalékosok. Emellett aki új embert hoz a rendszerbe – és az illető elvégzi a kiképzést, majd legalább fél évig szolgál –, 500 ezer forintos juttatásban részesül. Újdonságként bevezettük az „élményalapú” hétvégi projektkiképzéseket is, amelyek péntek délutántól vasárnap délig tartanak. Ezek különleges lehetőséget jelentenek a tartalékosoknak, ezért szívesen vesznek részt rajtuk. Míg tavaly havonta egy ilyen hétvégét szerveztünk, idén már kettőt, és a rugalmasságra is törekszünk: a kiképzések modulszerűen vagy intenzív formában is elvégezhetők. Emellett nyitva áll az út azok számára, akik a tartalékos szolgálat után szerződéses vagy hivatásos katonaként szeretnének szolgálni a Magyar Honvédségben.

A tavaly csatlakozott állomány közel 10 százaléka bekerült a Magyar Honvédség szerződéses, hivatásos állományába…
Így van, és ez óriási eredmény. A legnagyobb siker ugyanakkor az volt, hogy az eredeti terveinket többszörösen túlteljesítettük, hiszen a korábbi tapasztalatok alapján évente nagyjából 700–800 új tartalékos belépésére lehetett számítani. Lényeges szempont, hogy a szerződéskötéstől számított egy éven belül mindenkinek teljesítenie kell az alapkiképzést, különben kikerül a rendszerből. Ez hatalmas kihívást jelentett a felszerelés, az elhelyezés és a kiképzési kapacitások tekintetében egyaránt. Új bérleményeket biztosítottunk a tartalékosok elszállásolására, új kiképzőhelyeket hoztunk létre, Nagykanizsán és Egerben pedig régi lőtereket állítunk helyre. Számos kisebb infrastrukturális beruházás is történt, amelyek javítják a komfortot és segítik a kiképzéseket. A rendszerünk ugyanakkor eredetileg nem ekkora létszámra lett tervezve, ezért szervezeti racionalizálás is szükséges, különösen az ezred- és zászlóaljtörzsek feltöltésében, hiszen ott kell a legtöbb emberi erőforrást biztosítani. A toborzói állomány létszámát szintén szükséges növelni. A toborzóirodák is folyamatosan megújulnak, s különösen büszkék vagyunk a budapesti Bálna Honvédelmi Központban létesített központi toborzóirodára, amely egy közösségi térben, nem honvédségi ingatlanban működik. Ez egy olyan modell, amelyet szeretnénk máshol is meghonosítani. Hiszünk abban, hogy a személyes élmények – szimulátorok, fegyverek kipróbálása, különleges bemutatók – a legcélravezetőbbek ahhoz, hogy megszólítsuk az embereket.

Hogyan lehet a fiatalokat, különösen a 18–25 éves korosztályt a leghatékonyabban megszólítani?
Számukra a személyes jelenlét meghatározó tényező. A fiatalok sokkal inkább hisznek a kortársaiknak, mint a szüleiknek, a szomszédnak vagy épp egy plakátnak. Ezért kiemelten fontos, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsünk velük. Ugyanakkor a közösségi média szerepe is megkerülhetetlen: ott szintén el tudjuk érni őket. A kulcsszavak: élmény, közösség, technikai színvonal. Olyan lehetőségeket kínálunk, amelyek megfelelnek az elvárásaiknak, egyúttal különleges, a civil életben elérhetetlen tapasztalatokkal is gazdagodhatnak nálunk. Ez az, ami igazán vonzóvá tudja tenni a tartalékos szolgálatot a fiatal generáció számára.
Hogyan látja a területvédelmi tartalékos rendszer jövőjét? Milyen szintet szeretnének elérni az elkövetkező években?
A célunk egyértelmű: szeretném, ha 4-5 éven belül elérnénk azt az összlétszámot, amelyet az Országgyűlés meghatározott a Magyar Honvédség számára. Ez nagyjából 20 ezer fő, és véleményem szerint a lehetőség adott a megvalósításra. A másik, amire igazán büszke lennék, ha a területvédelmi zászlóaljak és ezredek legalább századkötelékben, jól szervezetten, meghatározott körzetekhez rendelve tudnának működni. Ez azt jelentené, hogy a tartalékos rendszer nemcsak önmagában, a területvédelmi ezredeken belül lenne működőképes, hanem ténylegesen kiegészítené a műveleti alakulatok harcképességét. Magyarán: a különböző dandárokban lennének olyan felkészített tartalékos századok, amelyek ismerik a technikát, rendelkeznek a megfelelő kiképzettséggel, és ha szükség van rájuk, azonnal bevethetők a műveleti erők megerősítésére. A létszámcélokat reálisnak tartom, de a kiképzettségi szint tekintetében még sok munka áll előttünk. Vannak jól felkészített lövészeink, de még kevés az olyan alegység, amely század- vagy annál magasabb szinten is képes működni. Jó lenne, ha öt éven belül ott tartanánk, hogy a tartalékos alegységeink századkötelékben is bevethetők és együttműködőképesek a műveleti haderővel.

Szeptember elsején kezdődött meg az Adaptive Hussars 2025 gyakorlat. Milyen konkrét feladatokra készülnek a területvédelmi tartalékos katonák?
A gyakorlaton a területvédelmi tartalékosok nagy számban vesznek részt. Az ezredek különböző szerepkörökben bizonyíthatnak: van, amelyik műveleti feladatokat hajt végre, más alakulat a kritikus infrastruktúra védelmét látja el, megint más pedig szállítmánykísérést teljesít. Emellett lehetőségünk nyílik arra is, hogy az MH Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnokságot hátországvédelmi parancsnokságként működtessük. Ebben a rendszerben együtt dolgozunk az MH Logisztikai Támogató Parancsnoksággal, az MH Egészségügyi Központtal és a katonai rendészekkel. Immár eljutottunk oda, hogy egy gyakorlaton ne csak az egyes elemeket teszteljük, hanem az egész rendszert. Ez lesz az Adaptive Hussars 2025 egyik legfontosabb hozadéka: megmutatja, miként tudjuk az összes képességet egyszerre, összehangoltan működtetni.

Forrás: Magyar Honvéd magazin 2025. szeptember, honvedelem.hu
2025. október 13.
Összehangolt rendőri ellenőrzések
2025. október 13.
Elköszönt Katar állam budapesti nagykövete
2025. október 13.
Veszélyes hagyaték
2025. október 12.
Képesek a legösszetettebb műveletekre
2025. október 12.