Versíró nyomozó

• Rendőrség
• 2025. december 31.
• 0

Szilák Tihamér alezredes egykor matematikatanárként kezdte, de aztán gyilkossági nyomozóként teljesedett ki. Ma pedig szabadidejében versekkel dolgozza fel mindazt, amit több mint húsz év életvédelmis munkája során látott.

Szilák Tihamér matematika–kémia szakos tanárként kezdte pályafutását, de már fiatalon rajongott a krimikért, különösen Columbo figurája állt közel hozzá. Hat év tanítás után azonban hivatást váltott, és jelentkezett egy tíz hónapos bűnügyi átképzésre. 1995-ben szerelt fel a Dózsa György útra, az akkori VI–VII. Kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályára, ahol kezdetben a vizsgálati osztályon dolgozott, majd a rendkívüli halálesetek feldolgozásával foglalkozó részleghez került.

„Azért lettem rendőr, mert gyilkossági nyomozó akartam lenni” – mondja Szilák Tihamér alezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Életvédelmi Osztályának kiemelt főnyomozója. Huszonhét éven át dolgozott ezen a területen, miközben tanári múltját is kamatoztatta: a logikus gondolkodás, a problémák több oldalról való megközelítése, valamint az érthető kommunikáció mind kulcsszerepet játszottak a munkájában.

„Ha hagyod, hogy az érzelmek elvigyenek, nem tudsz jól érvelni” – teszi hozzá.

Pályafutása során számos emlékezetes ügyben nyomozott, közülük is kiemelkedik egy 2000-es gyilkosság.

„Munkások egy múmiát találtak a Városházán” – idézi fel. A nyomozás klasszikus módszerekkel zajlott: nem volt DNS-vizsgálat, az ujjlenyomatok használhatatlanok voltak, az áldozatról semmit sem tudtak. A megoldás végül egy furcsa telefonhívásból indult ki: egy férfi tréfásan azt állította, hogy az ügynek „köze van Hitlerhez”. A nyomozók később rájöttek, hogy ez nem vicc volt – egy helyi férfit valóban így becéztek. Innen gyorsan összeállt a kép: azonosították az áldozatot, majd egy helyszínen talált öngyújtó vezette el őket a gyilkoshoz, aki az áldozattal együtt élt.

Voltak azonban olyan ügyek is, amelyek mélyen megérintették.

„Egy tűzoltó megfojtotta a szeretőjét, majd felgyújtotta magát vele együtt, miközben két kisgyermek aludt a lakásban” – mondja elcsukló hangon.

„A rendőrnek erősnek kell maradnia, de a hozzátartozók számára ez a legnehezebb időszak.”

Hangsúlyozza: a munkát nem szabad hazavinni, a történteket fel kell dolgozni. Neki ebben az írás segít.

Ötvenévesen, egy térdműtét idején született meg első verse, egy csipkebokorról, amely oltalmazza a madarakat. Azóta tudatosan ír, elsősorban klasszikus, kötött formában, rímekkel.

„Fontos, hogy a vers közérthető legyen” – mondja. Kedvencei között szerepel egy adventi témájú költemény, az Üdvözlégy, Mária imádság személyes gondolatokkal bővített változata. Műveit közösségi oldalain is megosztja.

Az alezredes egy kis nógrádi faluban él, ahol rendszeresen fellép helyi ünnepségeken, falunapokon és irodalmi esteken, és saját verseit mondja el – mindig az adott alkalomhoz illesztve.

Forrás: police.hu – Rádi Mónika
Fotó: Fülöp Máté