Szablyától a tartalékos szolgálatig

• Egyéb
• 2026. március 8.
• 0

Felmenői harcoltak mindkét világháborúban, történeteik hatására ő is katona akart lenni, de húsz évvel ezelőtt erre nem volt lehetősége. Végül 2025-ben a családi hagyományokon felül Bem József tábornok szellemisége is arra sarkallta, hogy tartalékosnak jelentkezzen. Dergán Ádámmal, az MH vitéz Reviczky László 1. Területvédelmi Ezred tartalékos hadnagyával, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának általános főigazgató-helyettesével – többek között – az alapkiképzésen szerzett élményeiről és bajtársiasságról beszélgettünk.

Kik voltak gyermekkora katonahősei?

Klasszikus értelemben véve nem származom katonacsaládból, dédapámat személyesen nem ismerhettem, azonban katonatörténeteit mégis rendszeresen hallottam a vasárnapi ebédek alkalmával. Korondi Dergán Béla a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia hallgatója volt, 1905-ben avatták hadnaggyá. Az első világháborúban 38 hónapon át volt századparancsnok. Harcolt a Székely Hadosztályban, de 1921-ben elhagyta szülőföldjét, Erdélyt és családjával Kaposvárra szökött. 1924-ben őrnagyként kényszernyugdíjazták.

Három fia közül a legidősebb, Béla erdőmérnöknek tanult, majd csendőrtiszt lett, aki részt vállalt a nemzeti ellenállásban és tragikus módon 35 évesen, 1949-ben kivégezték. Második fia, Endre katonatiszt lett, legkisebb gyermeke, Korondi Dergán Aladár, a nagyapám állatorvosként végzett. A második világháborúban állatorvos zászlósként szolgált.

Felmenői az élet több területén is sikeresen helyt álltak, nyitottak voltak a változásra. Civil karrierjében ön is több területen kipróbálta magát. Hogyan lett újságíróból köztisztviselő?

Gyerekkorom óta szeretek olvasni, de nem áll távol tőlem az írás sem. 2003-ban kezdtem újságíróként, jó szívvel gondolok vissza a nyomtatott sajtóban eltöltött hét évre. 2010-ben köztisztviselő lettem, utána pedig a kormányzati kommunikáció különböző területein dolgoztam. 2014-ben alakult meg a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, gyakorlatilag az első pillanattól fogva részt vehetek a hivatal működtetésében, ami számomra óriási megtiszteltetés.

A lehető legjobb helyre kerültem, mert egy olyan helyen dolgozhatok, ahol bemutathatjuk a kommunista diktatúra működését, megnevezzük az áldozatokat és a bűnösöket, valamint a jövő generációinak ismereteit gyarapítjuk.

A családi hagyományon túl miért érezte fontosnak a tartalékos szolgálatot?

Családom minden férfi felmenője vállalt valamilyen formában katonai szolgálatot, ezért nagyon zavart, hogy ez a hagyomány pont nálam látszott megszakadni. A katonai szolgálatvállalás foglalkoztatott már a gimnáziumban is, de enyhe színtévesztés miatt nem javasolták a tisztképzést. Felsőfokú tanulmányaim miatt halaszthattam a sorkatonai szolgálatot, első diplomám megszerzése után tartalékosi szolgálatot szerettem volna vállalni. 2006-ban erre nem volt lehetőség, ezért akkor kénytelen voltam elvetni ezt a gondolatomat. Ezért rendkívül megörültem a tartalékosi szolgálat újjászervezésének. Az utolsó löketet az adta, hogy 2024 végén Bem József szablya emléktárgyat vehettem át, ami nagyon sokat jelentett nekem. Úgy gondoltam, az mégse járja, hogy valakinek van otthon egy szablyája, ráadásul Bem apó szablyájának a másolata és az illető egyáltalán nem volt katona. Emellett szerettem volna két gyermekemnek, Rózának és Miklósnak példát mutatni, magamnak pedig bebizonyítani, hogy 43 évesen, köztisztviselői munkám mellett is képes vagyok a tartalékos katonai szolgálatra. Ezért 2025 első munkanapján besétáltam az Alkotás úti toborzó irodába és jelentkeztem.

Milyen emlékeket őriz az alapkiképzésről?

Az alapkiképzést modulrendszerben teljesítettem, vagyis tizenkét hétvége során sajátítottam el az alapvető katonai ismereteket. Egy összetartó, színes társaságba kerültem Gödöllőn. Bajtársaim között voltak huszonévesek, de az ötven év felettiek is szép számmal képviseltették magukat. A civil foglalkozásokat tekintve egyetemi hallgatók, orvostanhallgató, mentős, tanár, mérnök, jogász és közgazdász is részt vett az alapkiképzésen. Kiképzőink és a segédtisztek már az első perctől kezdve katonaként kezeltek minket, nekik nem számított, hogy milyen formában szolgáljuk majd a hazánkat. Szerintem az elméleti ismeretek jól felkészítenek a gyakorlati kiképzésre, ahol a kiképzőink segítségével összecsiszolódtunk.

A bajtársiasság legjobban a decemberi járőrvizsgán mutatkozott meg: ha valakinek elfogyott a vize, akkor adtunk a sajátunkból, ha megfogyatkozott az ereje, akkor egy darabon vittük a hátizsákját.

Hasznosította a civil szférában megszerzett vezetői tapasztalatait az alapkiképzésen?

A kiképzendők között én az idősebb korosztályhoz tartoztam, alakizás során a szakasz többi tagja hozzám igazodott, ezért nagyobb figyelem hárult rám, nagyon oda kellett figyelnem a pontos végrehajtásra. A kiképzésen a közigazgatásban megszerzett vezetői tapasztalataimat bizonyos döntések gyors meghozatalakor, vagy egy irány azonnali meghatározásakor tudtam kamatoztatni.

A szakasz sokszínű egyéniségei az alapkiképzés végeztével összetartó bajtársakká váltak. A szolgálati időn túl is tartják a kapcsolatot?

A kiképzésen barátságok születtek, összességében nagyon összetartó közösségként tekintünk magunkra. Az alapkiképzés befejeztével havi rendszerességgel összeülünk, beszélgetünk. Ezenfelül a közösségi média segítségével tartjuk a kapcsolatot.

A tartalékos szolgálat egyre népszerűbb, bizonyára többen vannak, akik még hezitálnak a jelentkezéssel kapcsolatban. Mit üzen nekik, miért érdemes jelentkezni?

A köztudatban még élnek a sorkatonasággal kapcsolatos régi, rossz beidegződések, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a Magyar Honvédség tartalékos rendszere már teljesen más világ. A honvédség számít tartalékosaira, valódi katonaként tekintenek ránk. Teret adnak a fejlődésre, hiszen már az alapkiképzésen is olyan tudásra teszünk szert, amelyet a civil életben is tudunk alkalmazni.

A 21. század digitalizált világában nagyon nehéz valós emberi kapcsolatokat kialakítani, itt azonban hozzánk hasonló gondolkodású embereket ismerhetünk meg, akik nemcsak bajtársaink, hanem barátaink is lesznek.

Hogyan tudja összeegyeztetni a civil élet kötelezettségeit a tartalékos szolgálattal?

Szerencsés vagyok, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala példamutatóan áll ehhez a kérdéshez. Feletteseimtől és kollégáimtól minden támogatást megkapok, a vizsgafelkészüléssel és az alapkiképzés adta feladatokkal kapcsolatosan nagyon megértőek voltak. Bajtársaimmal erről sokat beszélgettem, azt tapasztaltam, hogy az állami és az üzleti szféra munkáltatói is pozitívan állnak a Magyar Honvédség tartalékos szolgálatához. A munkahelyem támogatásán felül még kiemelném a támogató családi hátteremet is, hiszen tőlük is sok bíztatást, támogatást kaptam.

Ennyi elfoglaltság mellett mivel tud kikapcsolódni?

Számomra a legjobb stresszlevezetés a sport. Közel tíz éve gyakorlom a hosszútávfutást, eddig öt maratont és közel húsz félmaratont sikerült teljesítenem. Emellett nagyon szeretek túrázni, különösen a teljesítménytúrák a kedvenceim. A civil munkámból adódóan tavaly teljesítettem a 134 kilométeres Málenkij Robot Emléktúrát, szintén tavaly a Kinizsi 100-on is részt vettem. A bajtársaimmal idén pedig a Doni Hősök Emléktúrával emlékeztünk az áldozatokra. Emellett édesapámmal és öcsémmel van egy triatlon váltócsapatunk, hazai és nemzetközi váltóversenyeken is rendszeresen indulunk.

Forrás: honvedelem.hu