Megfontoltság és megújulás

Hogyan indult a pályafutása? Mi motiválta, hogy a katonai hivatást válassza?

A közvetlen családomban nem volt katona, viszont katonavárosban, Kiskunfélegyházán nőttem fel. A legnagyobb hatással az osztályfőnököm volt rám: ő inspirált erre a pályára. Akit alkalmasnak vélt a továbbtanulásra, ugyanakkor érezte benne a bizonytalanságot a pályaválasztást illetően, annak a katonai hivatást javasolta. Az osztályból négyen jelentkeztünk katonai főiskolára, és ketten ma is aktív szolgálatban vagyunk.

Melyik főiskolára járt?

A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolára.

Milyen emlékei vannak az ott töltött évekről?

Eleinte nagyon nehéz volt. Az alapkiképzéssel kezdtünk, ott dőlt el, hogy ki bírja a fizikai és szellemi igénybevételt, és ki nem. Miután letettem a katonai esküt, már nem volt visszaút. Tetszett ez az életforma. Éreztem: ezt szeretném csinálni, és mint idővel bebizonyosodott, jó döntés volt, hogy kitartottam.

Gyerekként vagy fiatal felnőttként mi vonzotta leginkább a hivatásban?

Városomban sok katonát lehetett látni különböző civil és társadalmi rendezvényeken. Vonzott az egyenruha, egyben motivált az is, ahogyan a katonák be tudtak illeszkedni a közösségbe. Ez volt a fő indíttatásom a pálya irányában.

Jelenlegi beosztása előtt, 2023. június 30-ig az MH Tartalékképző és Támogató Parancsnokság parancsnokaként szolgált. Mely korábbi beosztásait emelné ki, és milyen tapasztalatokat hozott magával ezekből a mostani feladataihoz?

Pályafutásom minden eddigi beosztása nagyon fontos volt. Kiskőrösön kezdtem, miután 1991-ben hadnaggyá avattak. De akárhová kerültem később, mindig más feladatok, kihívások vártak, a katonai logisztika újabb és újabb területeit ismerhettem meg. Nem tudnék kiemelni egyetlen beosztást sem, mindegyik hozzátett valamit a szakmai fejlődésemhez. Tevékenykedtem csapat-, majd hadműveleti és stratégiai szinten, jelenleg pedig műveleti szinten teljesítek szolgálatot. Úgy gondolom, attól válik valaki igazán széles látókörűvé, ha minden szintű gondolkodást megtapasztal. Értem az elöljáró szándékát, mert dolgoztam stratégiai szinten, ugyanakkor pontosan ismerem a katonai szervezetek mindennapi problémáit is, hiszen több mint 22 évet töltöttem csapatoknál. Ezek a tapasztalatok elengedhetetlenek a mostani beosztásomhoz.

1991 óta rengeteget változott a logisztika is. Napjainkban mi jelenti a legnagyobb kihívást ezen a szakterületen?

A katonai pálya alapvetően folyamatos tanulás. Régebben azt tartottuk jó szakembernek, aki kívülről ismerte a szabályzókat, tudta, mit és hogyan lehet végrehajtani. Ma a legnagyobb kihívás a megújulás. Lecserélték a technikai eszközeinket, új műveleti eljárásrendek vannak. Ehhez a logisztikát is hozzá kell igazítani, amit nem lehet a szabályzók átírásával végrehajtani, csak úgy, ha előveszünk egy „tiszta lapot”, bejelöljük, hol tartunk most, megrajzoljuk, hogy hová szeretnénk eljutni és megtervezzük az oda vezető utat. Ha akadályba ütközünk, javaslatot kell tenni a változtatásra – akár jogszabályi, akár szervezeti szinten. A megújulás most a logisztikai rendszer legnagyobb kihívása, akár a modern technikai eszközöket, akár a napjainkban dúló háborúk tapasztalatait nézzük.

Hol tartanak most ezen az úton?

Úgy gondolom, hogy a megújulást sosem lehet késznek, befejezettnek tekinteni. Az Adaptive Hussars 2025 elnevezésű, NATO-keretek között megrendezett összhaderőnemi és összkormányzati országvédelmi gyakorlat is tulajdonképpen egy rendszerteszt volt. A tapasztalatokat természetesen elemeznünk kell nekünk is, akárcsak az elöljáróinknak, és ebből tudjuk majd pontosan lemérni, hol tartunk most a logisztikai rendszer átalakításában.

Az Adaptive Hussars 2025-öt illetően az első benyomásai alapján milyen eredmények, pozitív tapasztalatok szűrhetők le? Mi a gyakorlati haszna ennek az erőpróbának?

Olyan rendszertesztet hajtottunk végre, amilyenre korábban nem volt példa. Új vezetési struktúrák alakultak, úgymint a Hátországvédelmi Parancsnokság, illetve a helyőrségtámogató rendszerek hálózata. Óriási sikerként könyvelem el azt, ahogyan a helyőrségtámogató rendszer működött. Annak ellenére, hogy most először próbáltuk ki, szerintem jelesre vizsgáztak a működtetői. A Hátországvédelmi Parancsnokság teljesítményét nem az én tisztem értékelni, de annyi bizonyos, hogy rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, ezeknek az összegzése még előttünk áll.

Beszéljünk a Safety Transport 2025 nemzetközi logisztikai gyakorlatról is! Egészen pontosan mit takart ez a kiképzési esemény?

Ahogyan a műveleti egységek is szövetségi rendszerben hajtják végre a feladataikat, úgy a művelettámogató elemeknek is hasonlóképpen kell tevékenykedniük. A németekkel 2012-ben indítottuk a logisztikai együttműködésről szóló programot, melyben két fő célt tűztünk ki: a közös szállítást és a közös tábori hajtóanyagraktár kialakítását. 2023-ra a közepes szállítószázadunk elérte a teljes műveleti képességet. Olyan sikeres volt az együttműködés, hogy tavaly a cseh fél is jelezte a csatlakozási szándékát. A Safety Transport 2025 azért volt különösen fontos, mert most először hajtott végre közös logisztikai műveleti feladatot a három nemzet. Az erőpróba tartalmazott valós (az Adaptive Hussars 2025 visszatelepítési fázisára ráépülő) és fiktív szállítási mozzanatokat is.

Gondolom, elégedettséggel figyelte ezt a gyakorlatot.

Igen, nagyon felemelő volt látni a három nemzet katonáinak összehangolt tevékenységét, ahogy a közös nyelvet, a közös eljárásrendet, a közös kommunikációt begyakorolták. Véleményem szerint az együttesen működtetett közepes szállítószázad ebben a formában is hamarosan eléri a teljes műveleti képességet.

Ha már szóba kerültek az ilyen nagy, átfogó gyakorlatok: milyen együttműködést tudtak kialakítani a civil szereplőkkel, például a közútkezelőkkel, a rendőrséggel, az önkormányzatokkal?

Az említett kapcsolatok valójában már évekkel ezelőtt kialakultak, az Adaptive Hussars 2025 gyakorlat ezeket csak még intenzívebbé tette. Földrajzi helyzeténél fogva hazánk tranzitország, a szövetséges fegyveres erők átvonulásai korábban sem számítottak ritkának, az Adaptive Hussars 2025 idején viszont ez különösen erőteljesen jelentkezett, így a csapatok, haditechnikai eszközök mozgását nem lehetett kizárólag katonai szervezéssel megoldani. Szükség volt a Magyar Közúttal, a Budapest Közúttal, a Belügyminisztériummal, az Építési és Közlekedési Minisztériummal, a katasztrófavédelemmel való szoros együttműködésre. A gyakorlat tervezése 2025 februárjában kezdődött, folyamatosan egyeztettünk minden érintett szervezettel, annak érdekében, hogy az anyagok, eszközök mozgatásának maradéktalan biztosítása mellett a civil lakosság a lehető legkevesebbet érzékelje a gyakorlatból. Az Adaptive Hussars 2025 végeztével azt mondhatom, hogy az együttműködés kiválóan vizsgázott, nem volt fennakadás sem a közutakon, sem a vasúton.

A Magyar Honvédség a NATO Támogató és Beszerzési Ügynökség (NSPA) tizenhárom programjában vesz részt. Miben segíti ez a kapcsolat a logisztikai fejlesztéseinket a következő években?

Az elődszervezeteit is beleértve az NSPA a NATO több mint fél évszázada működő beszerzési ügynöksége, amelyre a Magyar Honvédség nagyon sokféle módon tud támaszkodni. Egyrészről a „több lábon állás” egyik pillére, másrészről olyan eszközöket és anyagokat érdemes rajtuk keresztül beszerezni, amelyeket más nemzetek is használnak, így biztosított az interoperabilitás, vagyis az együttműködési képesség; gondolok itt például rakétákra, lőszerekre, alkatrészekre. Emellett számos szolgáltatást is vásárolunk tőlük, egyebek mellett javításokat, beszabályozásokat az új eszközök esetében. Az együttműködés várhatóan tovább fog bővülni, mert az NSPA mindig innovatívan reagál a kihívásokra. Jelenleg a befogadó nemzeti támogatáshoz kapcsolódóan is vannak új kezdeményezések. Folyamatosan szélesedik a paletta, és minden olyan projekthez csatlakozunk, amely a Magyar Honvédség érdekeit szolgálja.

Visszatérve az ön személyére: a közvetlen munkatársai körében egy rövid, nem hivatalos „felmérést” végeztem. Mindenki pozitívan nyilatkozott, kiemelték az angolos humorát, a higgadtságát, a tiszteletteljes, megértő hozzáállását. Van vezetői hitvallása?

Úgy gondolom, a megfontoltság rendkívül fontos. Szeretek átgondoltan dönteni, minden oldalról megvizsgálni a lehetőségeket. A döntéselőkészítésbe természetesen bevonom a kollégáimat is, kikérem a véleményüket. A másik fontos dolog számomra a megújulás. Innovatívan gondolkodom. Nem szeretem másolni a múltat, sem más tagállam logisztikai rendszerét. Inkább arra törekszem, hogy minden tapasztalatot összevetve a magyar érdekeknek megfelelő logisztikai rendszert alakítsunk ki.

Honnan ered ez az innovatív gondolkodás?

Azt hiszem, a sok éves tapasztalat alakította ki ezt bennem. Már fiatal tisztként is azt tanultam meg, hogy ha valami akadályoz vagy nem visz előre, attól meg kell szabadulni. Mindig próbáltam úgy gondolkodni, hogy ne az akadályt lássam, hanem azt: miként lehet elhárítani a felszínre került problémákat.

Hogyan képzeljük el egy átlagos napját?

A rengeteg beszerzési és tervezési teendő gyakran az íróasztalhoz szögez, ugyanakkor a műveleti logisztikai feladatok miatt sok időt töltök a gyakorlótereken, az alárendelt katonai szervezeteknél is. Úgy érzem, sikerült megtalálni az egyensúlyt a tervezés és a beszerzés előrehaladása, valamint a végrehajtás megtekintésére fordított figyelem és idő között.

A Katolikus Tábori Püspökség minden évben szentmisét mutat be Szent Máté, a logisztikusok védőszentje tiszteletére. 2023-ban azt mondta, hogy a logisztikus katonák számára a hit, a bajtársiasság és a kitartás kiemelten fontos értékek. Ön mit merít ezekből a hagyományokból?

Szerintem minden katona számára nagyon fontos a hit és a lelki feltöltődés, ami ehhez a szentmiséhez is kapcsolható. Az említett egyházi megemlékezéssel egy nagyon szép hagyományt őrzünk. Szent Máté apostol élete a megújulásról szólt, amelyhez úgymond ki kellett mozdulnia a komfortzónájából. Vallom, hogy az ember életében mindig van egy pillanat, amely akár a fizikai, akár a szellemi tűrőképessége határára sodorja. Ilyenkor meg kell állni és az ehhez hasonló rendezvényeken fel kell töltődni.

Hogyan lehet egyensúlyt teremteni a magán- és a szakmai élet között?

Nagyon szerencsésnek tartom magam, hiszen a feleségemet még azelőtt ismertem meg, hogy eldőlt volna: katona leszek. Együtt éltük meg a katonai főiskola éveit, amikor csak hétvégén tudtunk találkozni. Ez a bizalom és elfogadás megalapozta a házasságunkat. Négy misszió van mögöttem – három Afganisztánban, egy Irakban –, továbbá rengeteg beosztás- és helyőrségváltás. Úgy gondolom, ezt elfogadta a feleségem, majd a két gyermekem is, akik támogatnak és ugyancsak elfogadóak, mert tudják, hogy nekem nem munkahelyem, hanem hivatásom van, ami sokszor távollétekkel, lemondásokkal jár.

Van hobbija, ami egyfajta adalékként szolgál a munkával teli mindennapokhoz?

A szabadidős tevékenységeimet is a hivatásomhoz kell igazítanom. Korábban egyesületi szinten sportoltam, de azt nem lehetett teljes mértékben összeegyeztetni a katonai feladatokkal, hiszen az edzésekre sokszor nem tudtam eljárni. Így aztán olyan elfoglaltságokat választottam, amelyek bármikor űzhetők, és segítenek feltöltődni. Szeretek a szabad levegőn lenni, a természetjárás, a kirándulás egyaránt kikapcsol, akárcsak az olvasás. Mivel sokat voltam távol a családomtól, a közös programok – például a névnapok, a születésnapok vagy a különböző évfordulók megünneplése – különösen fontosak számomra. Ilyenkor szívesen főzök bográcsban, a szabadban.

Említette, hogy aktív sportoló volt. Mit sportolt, és meddig űzte azt versenyszerűen?

Kosárlabdáztam, az NB II-ben játszottam. Akkor kellett a versenyszerű sportot abbahagynom, amikor Kiskőrösön szolgáltam, mert a beosztásom miatt nem tudtam rendszeresen edzésekre járni. A játék szeretete azonban megmaradt, amatőr szinten ma is szívesen kosárlabdázom.

(A fotók a magyar, német és cseh részvétellel megrendezett Safety Transport 2025 gyakorlaton készültek.)

Forrás: Magyar Honvéd magazin 2025. december – honvedelem.hu