Egy modern katonalovas portréja

• Honvédség
• 2025. június 11.
• 11
• 0

Magyarországon a huszárság nem csupán történelmi örökség, hanem élő és fejlődő hagyomány. Pénzes Levente hadnagy, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár gróf Nádasdy Ferenc Huszárosztály katonájának életútja is ezt bizonyítja: szívvel-lélekkel edzi a honvédség lovait, reprezentatív feladatai mellett bajtársaival versenyekre készül, és magáénak vallja a huszárszellemet.

Hogyan kezdődött a lovakkal való kapcsolatod?

Lovas családból származom, a nagyszüleim díjugratásban versenyeztek. Édesapám, Pénzes Gábor elismert lovaglótanár, a Nádasdy huszárosztály egyik szakmai vezetője.

Még a nevemet sem tudtam, mikor már lovon ültem, 12 éves koromtól kezdve rendszeresen edzésre jártam. Tökön, a Patkó Csárdában töltöttem a nyarakat, jártam bemutatókra, később filmforgatásokra is. Ennek ellenére a hivatásomat eleinte mégsem lovasként képzeltem el.

Végül mégis így alakult, miért?

Energetikai mérnöknek tanultam, de a sors más utat szánt nekem. 2020-ban diplomáztam, az államvizsgám napján alakult meg a mostani huszárosztályunk jogelődje, a Huszárelőkészítő Törzs, a későbbi Honvéd Huszár Díszalegység. Lovasokat kerestek, engem is hívtak. Tehát az alapítás óta huszár vagyok, így a mérnöki pályám véget ért, mielőtt elkezdődött volna.

Hogyan alakult ki az alegység működése?

Nehéz dolgunk volt megfelelő iránymutatók nélkül. A második világháború után Magyarországon megszüntették a katonai lovasságot. Elvesztek a szakemberek, a képzési rendszerek, a sok lovas hagyomány. Nem volt jogfolytonosság, szabályrendszer, infrastruktúra, ami segítette volna a munkánkat, mindent elölről kellett kezdeni. Mára kialakult egy rendszer, egyre többen vagyunk, de még sok feladat áll előttünk. Például nemsokára saját telephelyünk lesz a Kincsem Parkban, ahol zavartalanul folyhat a kiképzés és a lovak edzése. Hamarosan a legendás Örkénytábor is újra megnyílik. Az egykor Táborfalván működő központ a katonai lovas kiképzés és az olimpiai lovas sportágak fellegvára volt régen.

Hogyan telik egy heted?

Nekünk, huszároknak három fő tevékenységünk van: díszelgünk, bemutatókat tartunk és versenyzünk. Nincsenek specializációk – aki sportol, az díszeleg is, aki bemutatózik, versenyez is. Emellett persze mi látjuk el és mozgatjuk, képezzük a lovainkat.

Szolgálati lovaink nagyon különböznek egymástól: van közöttük olyan képzett, aki tanítja a lovast, de vannak belovagolandó fiatal csikók is. A velük való törődés állandó készenlétet igényel, itt nem tesszük le nyolc óra után a kantárt… Az agyam szinte sosem kapcsol ki, 0-24-es felelősséget vállalok a szolgálatomban. A ló az első, nálunk nincs helye egoizmusnak.

Felesküdt katona vagy, ez milyen kötelezettségekkel jár?

A Magyar Honvédséghez való csatlakozásomkor Püspökszilágyon végeztem el az alapkiképzést. Ezt követően tisztként részt vettem a katonai végzettséggel nem rendelkezők tanfolyamán is. Az augusztus 20-i tiszti eskümet már lóháton tettem le. A honvédség tagjaként elengedhetetlen bizonyos készségek elsajátítása és szinten tartása. A szakmai feladataim mellett rendszeresen részt veszek kiképzéseken, fizikai állapotfelméréseken és lövészeteken – ahogyan minden aktív szolgálatot teljesítő honvéd.

Mit jelent számodra a huszárszellem?

Szerencsés vagyok, mert gyerekkorom óta édesapám, Pénzes Gábor tanít. Az ő édesapja lovas határőrként szolgált, az ő tanárai között voltak Örkénytáborban edzett huszártisztek is, így közvetetten én is az ő attitűdjüket örököltem. A katonai lovaglás következetes, fegyelmezett. A huszárszellem összetett: alázatot, kitartást, bajtársiasságot és gyors döntési képességet jelent. Ezt képviselte az örkényi generáció is, ezt próbáljuk életre kelteni. Emellett hozzátenném, hogy abból lesz jó huszár, aki hajlandó tanulni a lótól – a legőszintébb tanítómestertől. Nálunk nincsenek kőbe vésett utak – a rendszer dinamikusan fejlődik, és mindenkinek van lehetősége kibontakozni az alegységnél.

Volt, aki teljesen kezdőként csatlakozott hozzánk, ma már bemutatókon is szerepel. Szolgálnak nálunk hölgyek is, akik szintén teljes odaadással dolgoznak az alegység sikeréért. Tartalékosként is lehet hozzánk csatlakozni, és várjuk is őket szeretettel.

Te mit tanultál a lovaktól?

Folyamatosan tanulok tőlük. Ha valamit rosszul csinálok, a ló azonnal visszajelzi: újra meg kell próbálni, máshogy kell csinálni. Minden ló más egyéniség. Némelyik ajándék, némelyik nehéz dió. Nagyon fontos, hogy az ember ura legyen minden helyzetnek.

Milyen érzés díszelegni?

Felemelő élmény. A közönség mindig kedves, az emberek szívesen fotózkodnak velünk, megsimogatják a lovakat. Sokan csak a látványosságként tekintenek ránk. Azonban akik közelebbről ismernek bennünket, tudják, hogy szolgálatunk ennél jóval többről szól – komoly értéket képvisel, és jelentős potenciált rejt magában. Ennek része például hazánk képviselete nemzetközi lovas versenyeken. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy részt vehettem egy kurzuson Montelibrettiben, az olasz hadsereg lovas kiképző központjában, a Centro Militare di Equitazione-ban. Ez az intézmény több sikeres olimpikont is nevelt már olyan rendszerben, amely képes volt 15 éves kortól egészen az olimpiai szintig eljuttatni a tehetségeket. Hosszú távon mi is szeretnénk hozzájárulni egy erős hazai utánpótlás kineveléséhez, és lehetőséget biztosítani a fiataloknak a lovassportban való kiteljesedésre.

Melyik versenyeredményedre vagy a legbüszkébb?

A Lipicai Kupa első helyezésre, amit Kopja nevű lipicai lovammal értem el, már huszárként. Olaszországban egy nemzetközi military versenyen első helyen végeztem, illetve nagyon kedves emlékeket őrzök a Montelibrettiben megrendezett versenyekről is. Nem utolsósorban szintén hasznos tapasztalatokat szereztem a májusi Katonai Világjátékokon.

És végül, de nem utolsósorban: milyen volt hozzászokni a bajuszviseléshez?

Nekem korábban nem volt, de mára megszoktam. Habár azt mondják, az az igazi bajusz, ami hátulról is látszik, én nem tervezek nagyobbat.

Forrás: honvedelem.hu