Acélos rádiókapcsolat a leendő altisztekkel

Az acélkockák altisztté avatásukat követően híradó raktárostól állomásparancsnokig számos területen töltenek majd be különböző beosztásokat a priorizált alegységeknél. Az első hetekben még közösen sajátítják el az általános híradó szakfelkészítést, később központvezetékes és rádiós szakirányon folytatják az ismeretszerzést. Képzésüket rendszergyakorlat zárja, ahol többhelyszínes, nagy hatótávolságú rádióösszeköttetést hajtanak végre.

A gyakorlati vizsgán a szakmai tudás mellett – vagyis, hogy zökkenőmentesen tudják üzemeltetni a berendezéseket, fel tudják venni a rádióösszeköttetést és pontosan vezessék okmányaikat – az is értékelési szempont, mennyire határozottak és miként adják ki a parancsot beosztottjaik számára. Nyolcan biztosan a fehérvári helyőrségben maradnak, közülük többükre rádióállomásparancsnoki beosztás vár.

Az acélkockák motiváltsága sokrétű: volt, aki érettségi után úgy érezte, itt szeretné kipróbálni magát. Többen felmenőik sorkatonaként megélt történetei alapján döntöttek, mások internetes hirdetésekből, videókból értesültek az altisztképzésről és választották ezt az utat. Közös azonban bennük, hogy mindnyájan igazi kihívásként tekintenek az előttük álló feladatokra.

„Kivételes érzés a hazád szolgálni!”

„A családom ösztönzésére, a civil életből érkeztem. Korábban a kézilabdában, a hosszútávfutásban és a labdarúgásban találtam meg magam – utóbbiban NB II-ig jutottam” – újságolja a húszéves, albertirsai Hirsch Katalin őrvezető, akinek a rádióállomások kitelepítése tetszett leginkább a képzés alatt – erre is szakosodott. Számára sokat jelent, hogy a megszerzett ismereteket később ő is átadhatja másoknak.

Katalin nemsokára Tatára kerül infokommunikációs alcsoportparancsnoknak. Azt mondja, rendkívüli társaság kovácsolódott össze a képzés alatt.

„Itt számíthatsz az emberekre! Kivételes érzés az, hogy a hazád szolgálod és erre áldozod az életed. Emellett a határaid is feszegeted: mit tudsz véghez vinni az életben, mennyire vagy kitartó. A honvédségnél gyűjtött tudásom jó célra használom és segítek abban, hogy az országunk fejlődhessen” – mondja a fiatal katona.

„Mentálisan és fizikálisan is fejlődhetek”

A 24 esztendős, harcedzett Oláh Roland tizedes szintén rádióállomás-parancsnok szakirányra szakosodott. A fiatal a hódmezővásárhelyi dandárnál már öt éve híradókezelő katonaként szolgál, két alkalommal misszióban is járt. Ha sikeresen végez, főkezelő híradó altisztként látja el feladatait.

„Szintet akartam lépni, fejleszteni magam. Örülök, hogy beiskoláztak elöljáróim, mert van már tapasztalatom rádióállomás telepítésében, programozásban és rádióösszeköttetés felvételében. Engem is a családi történetek motiváltak, hogy katonai útra lépjek. A honvédségnél összetartó a közösség: ezt én is meg akartam tapasztalni! Motiváló számomra a bajtársias légkör, az, hogy kiállunk egymásért és bármikor számíthatunk a másikra!” – vallja Roland, aki azért is ajánlja korabeli társainak a katonás közeget, mert itt – ahogy fogalmaz – „mentálisan és fizikálisan is egyaránt fejlődhetnek”.

„A kihívások növelik a problémamegoldó képességeim”

„Fontosnak tartom a csapatmunkát, a fegyelmet és a gyors helyzetfelismerést” – árulja el a 21 éves, korábbi tartalékos katona, Dukony Vivien őrvezető, aki a Nógrád vármegyei Rétságról érkezett acélkockának és vezetéképítő szakirányra szakosodott. Kiskorától vonzza a honvédség és az az eszme, szemlélet, amit itt átadnak. Édesapja is katona, általa már idejekorán belelátott ebbe a világba.

„Itt találtam meg igazán önmagam. Nekem a katonaság elsősorban hazaszeretetet, bajtársiasságot, hivatást jelent. A szülők, barátok száz százalékban támogattak elképzeléseimben. Számomra különösen az IP analóg és digitális telefonok programozása tetszett és elmondhatom, ezt a témakört egész jól sikerült elsajátítanom” – mondja.

Vivien azért is ajánlja a honvédséget mindenkinek, mert a hazát szolgálók itt új embereket ismerhetnek meg és igazán összetartó csapatba kerülnek, jó kapcsolatokat építhetnek ki.

„Szakmai vonalon olyan tudást sajátíthatnak el, amelyet a civil közegben esélyük sem lenne megszerezni” – teszi hozzá.

A fiatal lány érettségi után állt tartalékos lövész katonának. Először Salgótarjánba, majd Szolnokra vezényelték tíz hónap szolgálatra. Vizsgái után híradó részleg parancsokként látja majd el feladatait.

„Rengeteget tanulhattam, sokat fejlődhettem a honvédségnél. Szeretem a kihívásokat, amelyek által erősödik a problémamegoldó képességem katonai és civil helyzetben egyaránt.”