A huszároknak lovaik jólléte volt mindig az első

Mi az Állami Ménesgazdaság küldetése?

A szilvásváradi hazánk egyetlen állami fenntartású, egyben a világ egyik legrégebbi örökséggel rendelkező legnagyobb lipicai ménese. Jelenleg háromszáztizenegy lovunk van, és negyven csikó születését várjuk. Mi magyarok, az elmúlt évszázadokban több mint száz fogathajtó érmet szereztünk Világ- és Európa-bajnokságokon, és ezen eredmények többségét az itt született és képzett lipicai lovakkal értük el. Küldetésünk a fajta fenntartása, népszerűsítése és adaptálása a mai kor követelményeihez.

Hogyan lett az intézmény vezetője?

Lovas családba születtem. A Mosonmagyaróvári Agráregyetemen tanultam állattenyésztő mérnöknek. Amellett, hogy díjugratásban versenyeztem több könyvet írtam, sokat publikáltam magyar lovas szaklapokban, rendre hívtak előadásokat tartani lovardákba, egyetemekre. Először a Kincsem Nemzeti Lovas Program koordinálásáért voltam felelős az Agrárminisztérium kötelékében, majd dr. Nagy István miniszter úr lehetőséget adott a ménesgazdaság vezetésére. Hat éve már, hogy közvetlenül segíthetem a lipicai fajtát és általuk a huszárságot is.

Hogyan kapcsolódik a Magyar Honvédség az Állami Ménesgazdasághoz?

A fentebb felsorolt tenyészcélokat kiegészíti az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár gróf Nádasdy Ferenc Huszárosztály lóállományigényének kielégítése. 2020-ban kezdtük el újraéleszteni a huszárságot, amelynek történelme 1945-ben hivatalosan megszakadt. 1954-ben oszlatták fel az utolsó lovasezredet Miskolcon, de 2020. július 1-jén újraéledt ez a világhírű magyar könnyűlovassági csapatnem. Azóta közel negyven lovunk szolgál a honvédség kötelékében, amelyek az elmúlt öt évben minden jelentős állami protokollrendezvényen jelen voltak, Ferenc pápa kísérésétől kezdve államfők, miniszterelnökök és királyi családok fogadásáig. Szeptember óta doktori disszertációmat írom a Magyar Királyi Méneskar XXI. századi alkalmazásáról – ez is kapcsolódik a Honvédséghez.

Mit szól ahhoz a véleményhez, miszerint a lipicai „sosem volt huszárló”?

Én úgy gondolom, aki ezt mondja, nincs teljesen tisztában a magyar lótenyésztés mérföldköveivel. Mára klasszikus huszárlovakként a gidrán és a kisbéri félvér (mely elnevezést egyébként is csak a háború után kapta) fajtákra gondolunk, melyek a 19. században jöttek létre, míg a lipicai már a 16. században is létezett. A huszárok a gidrán és kisbéri előtt sem „gyalogszeren” jártak – arab és lipicai, és persze különböző félvér lovakon lovagoltak. A magasiskola föld feletti feladatai épp a csatákban való helytálláshoz való gyakorlást volt hivatott fenntartani. A nóniusz pedig kifejezetten tüzérhámos szolgálatban állt. Nem véletlen az sem, hogy amikor az 1930-as években megalapították a Magyar Királyi Lovas Testőrséget, majd annak spanyol lovasiskoláját, kizárólag lipicai lovakat használtak. Ha nem lett volna történelmi hagyománya, nem erre a fajtára esett volna a választás a spanyol iskolán kívül sem. Gondolhatjuk, hogy erre Pettkó-Szandter Tibor mennyire precízen és sarkosan figyelt.

Miért jó ló a lipicai, mit szeretnek benne a lovasok?

Attraktív, intelligens, tanulékony fajta, fizikuma és állóképessége, teljesítménye túlszárnyalja számos sportlófajtáét. A ménesben a lovak úgy nőnek fel, ahogyan a régi időkben, ménesi körülmények között, legelőre alapozott tartással. E körülmények egész életükre meghatározzák testfelépítésüket, fizikumukat, hosszú hasznos éllettartamukat. A lipicai fajta akkor lesz hosszú távon életképes, ha megtaláljuk helyét a 21. századi lovas életben, amely napjainkban a lovassportokat jelentik legfőképp. A „skanzenekben” való tartás sosem volt évszázadok tenyésztői munkának célja a történelem során.

Mit jelent a huszárszellemiség?

A huszárok mindig előtérbe helyezték lovaik jóllétét, még a legnehezebb háborús helyzetekben is. Ez határozta meg alapjaiban a fegyvernem sajátosságait. Hiszem, hogy az a szemlélet, amely felelősséget vállal egy másik élőlényért, adja a legszilárdabb tartást a lovas embereknek. A tisztek esetében nemcsak szakmai, hanem erkölcsi és emberi megfelelés is szükséges volt. Ezt a hozzáállást próbálom továbbörökíteni, mert a lipicai fajta igazi megőrzéséhez is erre van szükség. Családomnak köszönhetően megismerhettem az utolsó huszártiszteket, akik a második világháborúban szolgáltak. Az egész világlátásomat ők határozták meg – például a ma is jó egészségnek örvendő 98 esztendős Hajnóczky Béla és a néhai Némethy Tamás.

Mit szeretne elérni a Ménesgazdaságban?

A három legfontosabb célom: a fajta genetikai értékeinek megőrzése, a ménes szakmai színvonalának, sport és tenyésztési eredményeinek folyamatos emelése, és az, hogy a huszárhagyományok napjainkban is tovább éljenek. Hiszek abban, hogy ez a három dolog összefügg. Amikor látom megszületni a csikót, majd évekkel később sikeresen versenyezni, vagy egy huszárral a hátán egy díszelgésen, az a ló ugyanakkora hatással van rám, amely érzés évezredek óta hatással van az emberiségre… ez egy nehezen megmagyarázható érzés. Úgy érzem, része vagyok valami nagyobbnak, egy több évezredes láncolatnak, ami túlmutat egy emberéleten.

Milyen szempontok alapján választják ki a katonalovakat?

Minden évben nyár közepén, Csipkéskúton szelektálunk méneket a honvédség részére. Kiemelten fontos a lovak nagysága: igyekszünk 160centiméter feletti bottal mért marmagasságú egyedeket választani. Fontos a szürke szín és a nyugodt vérmérséklet, hiszen a huszárlovak a forgalomban is közlekednek, zenekarral kísérik őket, olykor lövéseket is hallanak. Csak a legjobb, legkiegyensúlyozottabb egyedek felelnek meg. A díszelgési- és protokollfeladatok figyelembevétele mellett az elmúlt években olyan egyedeket is kiválasztottunk, amelyek a lovassportokra is alkalmasak lehetnek. Emellett, ha valamelyik egyed kitűnő huszárlóként bizonyít, az tenyészménnek is alkalmas lehet. Ezért is fontos a honvédség és az agrárvilág együttműködése, hiszen kiegészítjük egymást, akár a méneskar idejében.

Említette, hogy doktori disszertációját a Magyar Méneskar 21. századi alkalmazásáról írja. Hogyan kapcsolódik ez a honvédséghez?

A II. József alapította Méneskar egyedülálló intézmény volt a magyar lótenyésztés és a világ ez irányú történelmében. A gyakorlatban azt jelentette, hogy a mindenkori honvédelmi tárca és az agrártárca együtt irányította a magyar lótenyésztést. Az infrastruktúrát és a lóállományt az agrárium adta, míg a lovasokat és a ménes dolgozóinak legnagyobb részét a mindenkori honvédség. A méneskari tisztek a huszárság krémjének számítottak: mindig a legképzettebb szakemberek voltak. Ez a hierarchikus, szigorú és a legmagasabb fokon művelt szakmairendszer biztosította a magyar lótenyésztés világhírét, amely az Osztrák–Magyar Monarchia korában teljesedett, de a Horthy korszakban is tovább élt. Ma is azt valljuk – és ezen dolgozunk a két tárcával közösen –, hogy a huszárság mellett a Méneskart is újra tudjuk alapítani. Ennek napról napra közelebb jutunk.

Az Állami Ménesgazdaság nemcsak szakmailag kiemelkedő létesítmény, de turistalátványosság is, és a magyar társadalom büszkesége. Milyen programjaik vannak a nagyközönség számára, amelyekben katonák is részt vesznek?

Rengeteg látványos rendezvényünk van, amelyeket bárki megcsodálhat. Lovas előadásainkon, versenyeinken huszárok is részt vesznek. Nyaranta honvédelmi lovas táborokat indítunk. Tartalékos katonák is szolgálnak nálunk lovászként, edzőként, sportolóként. Együttműködünk huszár hagyományőrzőkkel is, a készenléti rendőrséggel, a lovas polgárőrséggel – gyakran szervezünk közös edzéseket. Igyekszünk jelen lenni a magyar társadalomban. A versenyek kapcsán Európa legmodernebb és egyik legfoglalkoztatottabb intézménye lett az INEOS Grenadier Lipicai Lovasközpont. Évente lovak ezrei, több mint 40 országból érkeznek Szilvásváradra versenyezni, Japántól az Egyesült Államokig, szinte minden lovassport szakágban.

Úgy tudom, a lipicai lovak kiváló diplomaták is, hiszen külföldön is gyakran megfordulnak velük.

III. Károly király koronázásának alkalmából négy gyönyörű lovat ajándékoztunk az angol királyi családnak. Azóta jó kapcsolatot ápolunk a királyi istállóval a Royal Mews-al, épp most készülünk a londoni Horse Show-ra, ami egy világhírű nemzetközi verseny. Többek között a huszárokat is bemutatjuk az angol közönségnek. Nemrég tértünk haza Marokkóból, ahol meghívást kaptunk a világ egyik legnagyobb lovas fesztiváljára El Jadidába. Ott a királyi család előtt mutatkozhattunk be, majd a következő időszakban több százezer ember láthatta lipicai és nóniusz lovainkat a Salon du Chevaltól egészen Rabatig, a Global Champions Tour rendezvényééig. Hosszú távú kapcsolat van kialakulóban: már most meghívást kaptunk a következő két év Salon du Cheval rendezvényeire is. Szóval való igaz, a lipicai ló kiváló diplomata is. Fennmaradása számomra egy olyan életcél, amiért érdemes küzdeni.

Forrás: honvedelem.hu