„A döntés a parancsnoké” – a kudarcokból is lehet tanulni!

• Honvédség
• 2025. június 2.
• 9
• 0

A kudarcokból is nagyon sokat lehet tanulni – vallja Frankó Imre ezredes, aki 2020-tól megbízott, 2023-tól kinevezett parancsnokként irányítja az MH Altiszti Akadémiát.

Meglátása szerint a hibáink tesznek minket igazán emberivé, hiszen nincs olyan személy, aki hiba nélkül dolgozna. Az általa vezetett szervezetről szólva úgy fogalmazott: a 2011-ben alapított MH Altiszti Akadémia rendkívül innovatív állománnyal rendelkezik, és fel tudja venni a lépést a modern korral.

Mi késztette a katonai pálya választására?

Mindig katona akartam lenni. Nem tudom egyértelműen meghatározni, hogy pontosan miért, de gyerekkorom óta nagyon vonzott a katonalét és a történelem, s ebben a témában rengeteget is olvastam. A családban nem voltak hivatásos katonák, bár mindkét nagyapám szolgált a második világháborúban. Egyébiránt a szüleim kicsit másként képzelték el a jövőmet, hiszen annak idején sikeresen pályáztam másik középiskolába. A sorsom azonban eldőlt, amikor felvételt nyertem az egri katonai kollégiumba.

Mi lett volna a másik opció?

Bejutottam a sátoraljaújhelyi szakközépiskola szőlő- és gyümölcstermesztő szakára is. Felsődobszáról származom, a Hernád völgyében nőttem fel, így a mezőgazdaságnak ez az ága még érdekelt is.

Említette, hogy mindkét nagyapja megjárta a második világháborút. Beszéltek a tapasztalataikról, a katonai szolgálatról?

Nagyon kevés alkalommal. Az anyai nagyszüleimnél nőttem fel. Nagypapám asztalosmester volt, aki vasárnaponként rendszeresen összejárt kártyázni a barátaival. A háborúról, a katonaságról szinte alig esett szó, de azt tudom, hogy több kitüntetéssel is rendelkezett, részt vett a felvidéki és az erdélyi bevonulásokban, majd a keleti hadszíntéren szolgált.

A faluból tíz ember harcolt a keleti fronton, közülük csak ketten tértek vissza. A kisebb-nagyobb sebesüléseket és fagyási sérüléseket elszenvedő nagyapám a hazatérése előtt a hadifogságot is megjárta.

1990-ben összfegyvernemi tisztként (gépesített lövésztiszt/harcjármű üzemeltető üzemmérnök) szerzett diplomát a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. Milyen emlékei vannak a hároméves képzésről, illetve az 1996-ban bezárt oktatási intézményről?

Az egri katonai kollégium után valóban Szentendrén folytattam a tanulmányaimat. A főiskola nagy kihívást jelentett, hiszen igen zárt rendszerként működött, emellett a fizikai és a pszichikai próbatételek is jelentősnek bizonyultak, már csak azért is, mert a honvédség épp akkoriban tért át a négyéves képzésről a háromévesre, így a tanórák napi száma megnőtt. Mindezeken felül rengeteg gyakorlat és szolgálat jellemezte az ott eltöltött időt, ráadásként – mivel a Kossuthon államilag elismert főiskolai képzés folyt – sok olyan tantárgyat kellett tanulnunk, amely a civil felsőoktatás részét képezte.

A katonai főiskola hallgatói összetartó, bajtársias közösséget alkottak, nagyon gyorsan összekovácsolódtunk. A volt osztálytársaim mellett az egykori osztályfőnökömmel, Gönczi Lászlóval is tartom a kapcsolatot. Szentendrét illetően amúgy is jellemző, hogy az ember lépten-nyomon a volt hallgatótársaiba vagy a tanáraiba botlik.

Mielőtt katonai felsővezető szakirányú továbbképzésen vett részt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, két tanfolyamot is teljesített az Amerikai Egyesült Államokban. Mit adtak a külföldi tanulmányok?

Először egy nyelvtanfolyamot végeztem el Texasban, majd hegyi hadviselést tanultam a Sziklás-hegységben. Különösen ez utóbbi kurzus biztosított óriási lehetőséget a tapasztalatszerzésre. Van úgy, hogy az ember eljut a fizikai teljesítőképesség határához, s bizony abból is lehet okulni. Amennyiben pedig mindez magashegyi körülmények között történik, kimondottan fontos leszűrni a tanulságokat. Meggyőződésem szerint nem mindig csak a sikerélményekből kell és lehet építkezni, a kudarcokból is sokat tanulhat az ember.

Több KFOR-misszióban is szolgált…

2000-ben jártam először a koszovói fővárosban, Pristinában, az MH Őr- és Biztosító Zászlóalj századparancsnokaként. Ezt követően még háromszor tértem vissza a balkáni államba: először a dandárszintű többnemzeti szárazföldi kötelék (Multinational Land Force – MLF) egyik századának parancsnokaként, majd a magyar–szlovén kétnemzeti KFOR-kötelék zászlóaljának törzsfőnökeként, végül pedig a portugál és magyar katonák alkotta taktikai manőverzászlóalj parancsnokhelyetteseként.

A külszolgálataim sorát két afganisztáni misszió zárta, amelyek a balkánihoz viszonyítva merőben más jellegű kihívások elé állítottak. Általánosságban véve ugyanakkor elmondhatom, hogy felemelő érzés, ha a magyar katona nemzetközi környezetben részt vehet olyan feladatok ellátásában, amellyel az adott térség stabilitását, békéjét hivatott biztosítani.

2023-ban egykori felsőfokú tanulmányainak helyszínén, Szentendrén lett kinevezett parancsnok…

Jelenlegi nevén a szervezet 2011-től létezik, de a jogelődjeink listája rendkívül hosszú; 1957-ben már tiszthelyettesképző intézmény működött Szentendrén, amelyet a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a parancsnoki szakos tisztképzés fellegvára váltott. Az MH Központi Kiképző Bázis és az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola összevonásával létrejött MH Altiszti Akadémia önálló, dandár jogállású szervezetként tevékenykedett 2020-ig, amikor a Hadkiegészítő-, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság megszűnésével létrejött az MH Transzformációs Parancsnokság; feladatainkat jelenleg e szervezet közvetlen alárendeltségében végezzük.

Hogyan tud katonai felsővezetőként naprakész maradni?

A parancsnok csak akkor tudja ellátni a feladatait, ha az alatta szolgálók maximálisan támogatják. A rendelkezésre álló adatok, információk biztosítása nagymértékben függ tőlük, már csak ezért is gondolom, hogy kifogástalan kapcsolatoknak kell jellemeznie az elöljárói rendszert. Enélkül csak valamiféle magányos harcos lehet a parancsnok. Magát a naprakészséget abban látom, hogy a katonai vezető lássa át és tudja értékelni a különböző folyamatokat. Az MH Altiszti Akadémia esetében kiemelten fontos látnom, hogy a szerteágazó kiképzési formáink (hatvan különböző tanfolyamról, kurzusról beszélünk) hol tartanak, mennyire eredményesek, mikor kell belenyúlni a felkészítési folyamatokba, módosítani valamit.

Megkerülhetetlennek tartom a tapasztalatok feldolgozását és a folyamatos alkalmazkodást. A világunk folyamatosan változik, ebből adódóan természetes, hogy időről időre a programjainkon is igazítani kell. Az újabb és újabb generációk esetében újabb kiképzési módszereket kell alkalmaznunk, mert a régi eljárásmódok nem mindig válnak be.

Mit ért ez alatt?

Be kell látnunk, hogy a fiatalok fizikai teljesítőképessége körülbelül 3–5 évenként változást mutat – sajnos negatív irányba. Az altisztképzésre jelentkező hallgatók fizikai teljesítményével kapcsolatos felméréseink egyeznek a civil szférából érkező visszajelzésekkel. Ezt azonban nem kell tragédiaként megélni, mert a gyengébb állóképességet rövid időn belül fel lehet hozni a kívánt szintre. Már elérhetők az MH Altiszti Akadémia azon felkészítési programjai, amelyek egyértelműen meghatározzák, hogy mennyi és milyen típusú fekvőtámaszt, felülést, hány kilométer futást és egyéb gyakorlatot kell teljesítenie annak, aki el szeretné végezni a tizennégy hetes képzésünket. Ez nagy segítség annak, aki még nem tagja a honvédségnek, de nálunk képzeli el a jövőjét. Semmi különös nincs abban, ha egy 17–18 éves fiatal nem feltétlenül látja, hogy milyen fizikai és mentális kihívásai vannak a katonai szolgálatnak. Erre fel kell készítenünk mindenkit már a jelentkezés előtt. A leendő katonák egy része ugyanis meglehetősen kényelmes világból érkezik, s bár nem könnyű feladat, mégis ki kell őket mozdítani a komfortzónájukból.

Mire a legbüszkébb az MH Altiszti Akadémiával kapcsolatban?

Arra, hogy rendkívül innovatív állományom van. A Magyar Honvédség jelenleg hatalmas technikai korszerűsítésen megy keresztül. A technológiai és modern hadviselési készségek fejlesztésével növelni kívánjuk az altisztképzésünk színvonalát. Olyan kurzusokat tervezünk, ahol nagy figyelmet fordítunk a lőkiképzők magas szintű felkészítésére, hogy a hivatásos és a tartalékos állomány egyaránt maradéktalanul megfeleljen a jelenkori hadviselés követelményeinek.

Büszkeséggel tölt el, hogy fel tudjuk venni a lépést a modern korral. Az MH Altiszti Akadémia Acélkocka elnevezésű altiszti tanfolyama is példaértékű. Erre az egész altiszti karriert felölelő képzési rendszerünkre méltán lehetünk büszkék.

Min szeretne változtatni?

Újabb fokozatba kell kapcsolnunk, mert a technológia, különösen a mesterséges intelligencia és a robotika gyors ütemben fejlődik. Nagyon fontosnak ítélem az adaptációt, hiszen egy bizonyos időintervallum alatt kell felvennünk a versenyt a száguldó digitalizációval.

Meg tudja ítélni, hogy mennyire népszerű a katonák körében?

Nem teljesen. A meghozott döntések minden esetben a parancsnok saját elhatározásából fakadnak. Vállalni kell a felelősséget a jó és a rossz döntésekért is, hiszen vannak olyan választások, amelyek kényelmetlenséggel, kellemetlenséggel járnak a beosztottak életében. A kérdés inkább az, hogy mennyire hiteles a parancsnok. Minden erőmmel azon vagyok, hogy hiteles maradjak az állomány szemében, és felvállaljam az esetleges „rossz” döntéseimet is. Ugyanakkor arról is be tudok számolni, hogy a nálunk szolgálók nem zárkóznak el, hanem nyíltan fordulnak hozzám. Megtiszteltetésként gondolok erre.

Az MH Altiszti Akadémia június 13-ig várja a jelentkezőket az Acélkocka Alap Altiszti Tanfolyamra. Kiknek ajánlaná ezt a közel egyéves képzést?

Olyan fiatalokra van szükségünk, akik szívesen csatlakoznának egy összetartó, a bajtársiasság alapján szerveződő közösséghez. Azokra számítok, akik tenni kívánnak az ország biztonságáért, egyben képesek cselekedni, ha baj van. Olyanokra, akik hisznek a bátorságban, az elkötelezettségben, a szakértelemben, a tiszteletben és a fegyelemben, s el tudják fogadni, hogy nagyon szigorú rend szerint kell élni az életüket. A nálunk megszerezhető tudás, a kihívások mindenért kárpótolni fogják őket.

Forrás: honvedelem.hu