A cél egy ütőképes, jól felkészült hadsereg

2025 valódi mérföldkőnek bizonyult a Magyar Honvédség számára: az országvédelmi készenlét, a haderőfejlesztés gyakorlati érvényesítése és a nemzetközi elköteleződés egyaránt kézzelfogható eredményeket hozott. Egyértelműen az Adaptive Hussars 2025 gyakorlat, és az arra való felkészülés uralta az évünket. A rendszerváltás óta a legnagyobb volumenű országvédelmi műveletnek számít, kiterjedtségében, intenzitásában és komplexitásában egyaránt bizonyította, hogy a fejlesztések jó irányba mutatnak. Az újonnan kialakított parancsnoki struktúrák, középirányító szervezetek és a korszerű eszközök együttműködése jól vizsgázott. Magyarul: működött a vezetés, amely irányítása alatt a haderőfejlesztés eredményeként beérkezett eszközökkel az alakulatok valódi képességeket teljesítettek. Az elmúlt évtized eszközbeszerzései – a helikopterektől a harckocsikon és önjáró lövegeken át a drónrendszerekig és légvédelmi képességekig – terepen, valós környezetben is megmutatták, hogy megfelelnek a legmagasabb elvárásainknak. Emellett jól láthatóvá vált a szervezeti megújulás eredménye: az új parancsnokságok stabilan működnek, a tartalékos rendszer pedig nem csupán dinamikusan bővült, de ezzel valódi erő is épült. A több mint másfél hónapig tartó gyakorlaton 22 ezer magyar katona és több száz szövetséges vett részt, így a rendszer, a technika és az állomány valós tűrésteszten bizonyíthatott – minden megmozdult, és mindenki kimozdult a komfortzónájából. A civil-katonai együttműködés keretében az önkormányzatok, a közigazgatás és a polgári szereplők aktív bevonásával „hadiállapotot” modelleztünk, hogy az ehhez kapcsolható minden részfeladatot gyakorolni lehessen. A NATO-előírások szerinti végrehajtás és a többnemzeti egységek – például a török, horvát és olasz komponensek – sikeres integrációja tovább növelte Magyarország hitelességét a Szövetségben. A missziós szerepvállalások – a balti légtérrendészettől a KFOR-on és EUFOR-on át az afrikai kiképzési feladatokig – szintén hozzájárultak a katonák szakmai fejlődéséhez. Természetesen vannak olyan területek, ahol további fejlesztésekre van szükség. A legfontosabb a tapasztalatfeldolgozás intézményesítése: az Adaptive Hussars gyakorlat tanulságait rendszerszinten kell feldolgozni és beépíteni a működésbe, a megszerzett tapasztalatokat pedig nem csupán rögzíteni, hanem a kiképzés vagy adott esetben a szabályzók részévé tenni. Ugyancsak erősítésre szorul a fenntarthatóság, a logisztika és az utánpótlási lánc működtetése, hiszen a modern eszközpark fenntartása összetett kihívás. A drón- és kibervédelem kiemelt fontosságú, állandó fejlesztést és folyamatos gyakorlást igényel. A kritikus infrastruktúra védelme és a civil rendszerekkel való hosszú távú integráció terén szintén vannak további feladatok: a jogi, szervezeti és működési kereteket tovább kell finomítani. A tartalékos rendszer szabályozása is fejlesztésre vár, hiszen miközben nagy értéket képvisel, fontos, hogy megőrizze alapelveit, és ne alakuljon át kvázi állandó állománnyá. Végül a képzési rendszer modernizációja – különösen a parancsnoki kultúra, a döntéshozatal és a hálózatközpontú műveleti szemlélet terén – továbbra is kulcskérdés, amit jelenleg is tanulnak az alárendelt vezetők.

A személyi állományt illetően melyek az elengedhetetlenül szükséges gyökeres szemléletváltás legfontosabb kritériumai és hogyan sikerül, sikerült ezeket megvalósítani?

Induljunk ki az elmúlt évtizedek tapasztalataiból és szemléletéből: sokan emlegetik azt az „aranykort”, amikor pontosan megvolt, hogy egy katona melyik beosztásból hova megy, hogyan alakul a karrierje és így tovább. Őszinte leszek: már én sem láttam ezt a világot, és bár sok ember fejében az él, hogy ezt egyszer vissza lehet hozni, az a jó hírem, hogy nem lehet. Mostanság, a katonákkal folytatott beszélgetéseimből kitűnik, hogy a bizonytalanság az, ami leginkább foglalkoztatja őket. De ki kell mondanunk: a katonai pálya egyik alapvető jellemzője a bizonytalanság. Ez abból is adódik, hogy nekünk a biztonsági környezethez kell alkalmazkodni, ez pedig se nem állandó, se nem kiszámítható. 2015-ben, a műszaki határzár építésekor már felráztuk a rendszert, és tettünk egy próbát, kísérletet a paradigmaváltásra: a katonát, az egyént a középpontba helyezve, erre építeni a harcképességet is. A folyamat azonban hamar visszacsúszott a „békeműködés” állapotába – a rendszer alapvetően akar minden esetben visszarendeződni, de a haderőfejlesztés a későbbiekben beindította az igazi reformfolyamatokat. Hamar világossá vált: nem elég új eszközöket vásárolni, nem elég modernizálni; az állomány gondolkodását is hozzá kell igazítani ahhoz a világhoz, amelyben ma már a haderő működik. A katonák gondolkodásában szükséges változás nem egy egyszeri intézkedés, hanem egy hosszú folyamat. A változás és változtatás elengedhetetlen volt, adaptálódnunk kellett. Ezért megreformáltuk a felkészítési és a kiképzési rendszerünket, de meg kellett teremtenünk a megfelelő jogszabályi környezetet is: napi nyolc órában nem lehet a hazát megvédeni, harminc óra éves kiképzési repüléssel nem lehet a Baltikumban szolgálatot teljesíteni. A hangsúly az egyénre került és a parancsnokok számára soha nem látott szabadságot biztosítottunk. Természetesen ehhez nekik is tanulniuk, alkalmazkodniuk kellett: minden új lehetőség egyúttal nagyobb felelősséggel is jár. Közeledünk a megvalósítás felé, bár voltak és még mindig vannak ellenállások, de már látható az eredmény. A katonák hozzáállása, motivációja, tudásvágya egyértelműen jobb, mint pár évvel ezelőtt. Én ebben látom a legnagyobb eredményt: technikát lehet venni, de szemléletet csak azzal együtt lehet építeni. Összegezve: megbecsülés, tisztelet, megfelelő ellátás, jó felszerelés létezik. Harckészültség és harcképesség-növelés szintén létezik. De visszaforgatni az idő kerekét és arra áhítozni, ami régen volt, az csak egy vágyálom és kontraproduktív a fejlődésre nézve.

A folyamatosan változó biztonsági környezetre való tekintettel mennyire kell esetlegesen átalakítani tartalmilag a Magyar Honvédség hagyományos hadgyakorlatait, kiképzéseit, felkészítéseit? Terveznek-e újabb típusú, nagyszabású gyakorlatokat a közeljövőben, és ha igen, mi lesz ezeknek a legfőbb célkitűzése?

A Magyar Honvédség rendszeresen értékeli a kiképzés rendszerét, külön figyelmet fordítva az új eszközök, technológiák és a hozzájuk kapcsolódó alkalmazási elvek, eljárások beépítésére. A honvédség kiképzési struktúrájának folyamatosan igazodnia kell a hadviselés fejlődéséhez és a jelenkori fegyveres konfliktusok tapasztalataihoz. Ez a folyamat a garanciája annak, hogy a kiképzés módszerei naprakészek legyenek és hatékonyan készítsék fel az állományt a modern hadműveleti környezet kihívásaira és az előírt képességcélok elérésére. A jelenlegi biztonsági környezetben a gyakorlatoknak és a kiképzéseknek egyszerre kell fejleszteniük a konvencionális harcászati képességeket és a nem konvencionális, hibrid fenyegetésekre adott reagálást. A gyakorlatokhoz már nem lehet úgy viszonyulni, hogy „eddig így csináltuk”: minden elemét folyamatosan adaptálni kell. Ennek része, hogy a jövőben több haderőnemre kiterjedő, integrált szcenáriókra lesz szükség, amelyek egyaránt bevonják a légierőt, a szárazföldi erőket, a folyami képességeket, a kibervédelmet, az elektronikai hadviselést és az információs műveleteket. A „lövészetközpontú” megközelítést fel kell váltania a multi-domain műveleteknek. A drónfenyegetések rohamos növekedése miatt elengedhetetlen, hogy minden nagyobb gyakorlatban rendszeresen szerepeljenek C-UAS és drónellenes modulok, a felismeréstől a zavaráson és megsemmisítésen át. A kritikus infrastruktúrák védelméről sem szabad megfeledkezni, a felkészülés során modellezve például energia-, közlekedési és kommunikációs zavarokat, valamint ezek gyors helyreállítását. Az orosz-ukrán háború során is tapasztalt hibrid és aszimmetrikus fenyegetések – például dezinformációs támadások, kibertámadások vagy szabotázsakciók – integrálása a gyakorlatokba kulcsfontosságú, mivel ezek kezelése csak a katonai és civil rendszerek közös reagálásával lehet hatékony. A gyors mobilitást és az új helyőrségtámogató koncepciót is rendszeresen tesztelni szükséges, különösen a nagy távú, rövid időn belüli átcsoportosítások fenntarthatósága miatt. A digitális és virtuális gyakorlatok súlya nőni fog, de ezeket mindig kombinálni kell a terepgyakorlatokkal. A modern eszközparkra való átállás miatt kulcsfontosságú a kadét- és tartalékosképzés fejlesztése is, különös tekintettel a nehézplatformokra és a modern szimulátoros oktatásra. A különleges műveletek és a MEDEVAC extrém körülmények között történő gyakorlása szintén értékes tapasztalatot ad, különösen a külföldi műveleti környezetek miatt. 2026-ban is kiemelt fontosságú feladata lesz a Magyar Honvédségnek az új haditechnikai eszközök alkalmazására történő felkészítés, ami egyéni és kollektív képzések, rendszergyakorlatok és validációs gyakorlatok formájában valósul meg. A kiképzés rendszere folyamatosan változik, adaptálódik, amihez az elmúlt évek hazai és nemzetközi gyakorlatai során szerzett tapasztalatok is nagyban hozzájárulnak. Ezek a tapasztalatok hatással vannak a kiképzési célokra és eljárásokra, melyeket be kell vezetni és rendszerbe kell integrálni. Elmondható tehát, hogy idén is a kiképzés lesz a fókuszban, de nem elsősorban nagyszabású gyakorlatokkal, hanem a megszerzett tapasztalatok feldolgozásával és rendszerbe integrálásával. A sorozat folytatódik, 2026-ban is lesz Adaptive Hussars, de mint törzsvezetési gyakorlat, kapcsolódó csapatmozgások nélkül. Idei cél, hogy a Magyar Honvédség Műveleti Vezetési Rendszerének stratégiai, hadműveleti és harcászati szintű elemeit felülvizsgáljuk, illetve az alkalmazott eljárásrendek, adatbázisok, tervek és Hatályos Műveleti Eljárások használhatóságát és hatékonyságát ellenőrizzük. Ez egy szükséges és hasznos lépés ahhoz, hogy tovább erősítsük a Magyar Honvédség felkészültségét és reagálóképességét, különösen az országvédelmi feladatok és a komplex válsághelyzetek kezelése terén. Emellett szóba kerülhetnek nagyléptékű, moduláris multi-domain gyakorlatok, külön C-UAS és cyber-centrikus szimulációk, polgári-katonai válságkezelési gyakorlatok, valamint regionális, különösen V4-es és NATO-s együttműködések a Baltikum–Balkán tengely mentén. Ezek legfőbb célja a tapasztalatok tartós beépítése, a nemzeti képességek valós vizsgálata, a szövetségi interoperabilitás erősítése, valamint a hibrid fenyegetésekre való felkészültség demonstrálása.

Hogyan értékelhető a haderő 2025-ös missziós szerepvállalása és változik-e a jövőben a Magyar Honvédség missziós ambíciószintje?

A világ forrong körülöttünk. Nem titok, hogy a legnagyobb kihívás az orosz–ukrán háború – mind az Európai Unió, mind a NATO számára. A válsághelyzet kezelése, a reagálás és átalakulás mind nehézséget okoz. 2025-ben több berepülést hajtottak végre orosz gépek a Baltikumban, ahol a mi katonáink, gépeink és pilótáink is jelen voltak. Ez volt a negyedik alkalom, hogy a Baltic Air Policing feladatban vezető nemzetként jelentünk meg 2015, 2019 és 2022 után, 2025-ben olasz és spanyol kötelékekkel együtt. Az orosz fél agresszív viselkedése, a határsértések, de a nyugattal közel tíz éve folytatott szabotázsakciók, hackertámadások és befolyásolási kísérletek mind-mind próbára teszik a Szövetség, ezáltal a mi a képességeinket is és fel kell készülnünk az ilyen helyzetek kezelésére. A gázai övezetben egy törékeny béke őrzi a fegyvernyugvást, miközben nem túl messze, Libanonban magyar katonák szolgálnak az ENSZ UNIFIL békefenntartó missziójában. A Nyugat-Balkán (Bosznia-Hercegovina és Koszovó) helyzetének kezelése jelent még komoly kihívást, de egyben lehetőséget is a Magyar Honvédség számára. Fontos kiemelni, hogy a Balkán stabilitása kulcsfontosságú országunk számára, hiszen földrajzilag és történelmileg is kapcsolódunk ehhez a térséghez. Ha a Balkánon bizonytalan a helyzet, akkor az országunkra is kihathat. Ezért szolgál több száz magyar katona a KFOR és az EUFOR kötelékében. A missziókban, nemzetközi környezetben szolgáló erőink értékes tapasztalatokat nyernek így és tovább öregbítik hazánk hírnevét külföldön is. De az előzők mellett, a teljesség igénye nélkül, magyar katonák is őrzik a békét Cipruson, Irakban vagy Georgiában. Magyarország és szövetségesei egy új szemlélettel és lendülettel tekintenek a negyedik forrongó pont, Afrika felé. A kontinenst konfliktusok és embertelen polgárháborúk sújtják, valamint rengeteg szélsőséges elem tevékenykedik Afrika-szerte. Az ottani államok stabilitásának megőrzése kritikus: a menekültáradat megállításának egyik legjobb módszere, ha az országon belüli konfliktusok megszűnnek. Több szövetséges nemzettel kiegészülve igyekszünk kiképzési feladatokat ellátni Afrikában, például Szomáliában. A jelenlévő különleges erőink számára ez remek tapasztalatot biztosít. De a fentiek mellett súlyponti kérdés számunkra a NATO keleti szárnyán folyó, megerősített éberségi tevékenység keretében létrehozott magyarországi, többnemzeti szárazföldi harccsoportban (FLF BG HUN) történő vezető nemzeti szerepvállalásunk is. A környező országokkal és a V4 tagjaival is igyekszünk együttműködésünket magasabb szintre emelni. Tavaly is magyar vadászgépek látták el Szlovákia, Horvátország és Szlovénia légterének védelmét. A V4 országok jelenleg is aktívan fegyverkeznek, több nagy beszerzésük is folyamatban van. Ezek közül a lengyel fél a legdominánsabb, akik rengeteg harckocsit, tüzérségi eszközt és gyalogsági járművet vásárolnak. Az együttműködést különböző nemzetközi gyakorlatokon is fokozzuk, ilyen volt például a hazánkban megrendezett Breakthrough gyakorlat 2025. novemberben, ahol remek volt egymás mellett látni a magyar és szövetséges katonákat, páncélosokat. A kelet felől érkező fenyegetés valós, ez pedig a NATO és EU blokkjában egyébként is szövetséges országainkat még jobban összekovácsolja, hiszen társadalmilag, történelmileg és földrajzilag is hasonló tulajdonságokkal rendelkezünk. Együttműködésünk egyik példaértékű kezdeményezése a V4 Harccsoport (V4 Battlegroup), ahol a nemzetek katonái közösen készülnek országaik védelmezésére.

Ön szerint milyen tulajdonságokkal rendelkezik a 2026-os esztendő ideális magyar katonája?

Kezdjük azzal a rendkívül fontos ténnyel, hogy katonáink visszakapták a hitüket, a tartásukat és a becsületüket. A Magyar Honvédséghez valódi szakmai értékek tértek vissza, ami óriási előrelépést jelent és mindenkinek szerepe van benne. Büszkén mondhatjuk, hogy katonák lettünk újra. Sikerült félretenni a szociális problémákat és inkább azon gondolkodunk, hogy tudunk jobban teljesíteni, fejlődni egyénileg és kollektívan is. Szakmai viták, beszélgetések alakultak ki a katonák között és szeretném hangsúlyozni: ez jó dolog. A fizikai felkészültség továbbra is alapkövetelmény. De őszintén? Egyre inkább azt látom, hogy a mentális erő legalább ennyire fontos. A kitartás, a fegyelem, az önuralom és hogy odafigyelünk egymásra, hogy tudjuk, számíthatunk a társainkra és ők is ránk. Nagyon büszke vagyok arra, amikor látom, hogy a katonáink hogyan hajtják végre együtt a feladatokat – nemcsak itthon, hanem szövetségeseinkkel közösen is, valóban vállt vállnak vetve. A csapatszellem, a bajtársiasság olyan értékek, amelyek nem mennek ki a divatból, bármennyire modern is a hadsereg. A jelen és jövő katonája legyen kíváncsi és nyitott. A világ gyorsabban változik, mint valaha: új eszközök, új fenyegetések, új helyzetek. Nagyon nagyra tartom azokat a fiatalokat, akik mernek tanulni, mernek kérdezni, és nem ijednek meg a modern technológiától – legyen az drón, informatikai rendszer vagy bármilyen korszerű haditechnikai eszköz. Büszke vagyok a katonáinkra, joggal. A szakma, a tartás, a becsület visszaérkezett a Magyar Honvédségbe. Büszkék lehetünk önmagunkra, de emellett alázatra is szükség van, hogy folytassuk a megkezdett utat egy ütőképes, jól felkészült hadsereg létrehozása és fenntartása felé. És talán a legfontosabb: legyen bennünk tisztelet. Tisztelet a hivatás iránt, egymás iránt, és tisztelet a haza iránt. Mert a katona feladata végső soron mindig ugyanaz marad: védeni azt, ami közös. Ha mindez együtt megvan – szakértelem, emberség, felelősség, kitartás és hazaszeretet –, akkor számomra ő az ideális katona. 2026-ban, két év múlva, bármikor.

Ha a jövőbe tekint, milyen Magyar Honvédséget lát maga előtt néhány év múlva?

Rövid válaszom: ha néhány év múlva úgy néznek majd ránk az emberek, hogy ez egy felkészült, tisztességes és korszerű hadsereg, akkor bebizonyosodik, hogy jó utat választottunk és azon következetesen haladtunk, eredményekkel. Egy olyan honvédséget látok magam előtt, ahol a technológia már nem különleges kiegészítő, hanem a mindennapok szerves része. Drónok, informatikai eszközök, digitalizált parancsnoki rendszerek – ezek mind támogatják majd a katonáink napi feladatait. De soha nem feledjük, hogy a rendszer legfontosabb eleme maga az ember. A technika csak annyit ér, amennyit ki tudunk belőle hozni. Ami pedig talán a legfontosabb: egy olyan honvédséget látok, amelyben megvan a magabiztosság. Tudjuk, hogy milyen irányba haladunk, és tudjuk, hogy képesek vagyunk megvédeni a hazánkat, ha kell. Nem arroganciával, hanem csendes, tisztelettel teli önbizalommal. A haderő sokáig zárt világ volt. Most viszont egyre több kapcsolatunk van civilekkel, iskolákkal. A kadétképzésnek, a tartalékos rendszernek köszönhetően egyre többen ismerik fel: tenni kívánnak a haza védelmében. Ez a nyitottság erősíti a bizalmat és rengeteget ad a saját szakmai fejlődésünkhöz, ezáltal erősödik a haderő társadalmi jelenléte is. Szeretném, ha a honvédség egyre inkább olyan közösségként jelenne meg, amelyre jó ránézni, és amelyre jó rábízni az országunk védelmét. Az az út, amin egy ideje már elindultunk, egyértelműen egy modernebb, rugalmasabb, emberközpontú haderő felé vezet.

Forrás: Magyar Honvéd magazin 2026. január