100 éves rendőrt köszöntöttek

• Rendőrség
• 2025. július 4.
• 15
• 0

Ül egy idős férfi az asztalfőn, meghatottan nézi a körülötte álló rokonait, az eseményen megjelent rendőri vezetőket, majd összecsapja a kezét, és boldog mosollyal azt mondja: „Nagyon szeretem az életet!” Az élet pedig Imre bácsit szereti nagyon, eddig éppen 100 esztendővel ajándékozta meg.

A hőgyészi Platán Idősek Otthonában vendégeskedünk, ahol az egykori rendőrt, Kovács Imre nyugalmazott őrnagyot 100. születésnapja alkalmából köszöntik családtagjai, az intézet munkatársai és a megye rendőri vezetői közül néhányan. Imre bácsi egyetlen problémája, hogy nagyothall, ettől eltekintve egészséges, jókedvű, és igen, egy kicsit meghatott. Még ő is ízlelgeti ezt a különös tényt: 100 éves lett!

Ugodon született 1925-ben, tízen voltak testvérek, köztük akadtak féltestvérek is. Szüleivel nagyon jó volt a kapcsolata, mikor rendőrnek állt, édesapja azzal bocsátotta útjára: „Soha ne fogadj el javakat azért, amiért nem dolgoztál meg.”

A különféle iskolák elvégzése után 23 éves korában nősült meg, három gyermeke született, velük is szeretetteljes a viszonya a mai napig. Kölesden ő lett az ország első körzeti megbízottja, Gyönkön aztán parancsnok, végül a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányságon volt közrendvédelmi alosztályvezető. Nyugállományba vonult, majd 84 éves korában elveszítette a feleségét, tíz éve költözött az intézménybe, ahol nagyon jól érzi magát.

Mindenekelőtt dr. Hablicsek Nikoletta ezredes, a Tolna Vármegyei Rendőr-főkapitányság vezetője köszönti. Imre bácsi megtudja, hogy pályafutása során tanúsított példamutató szolgálata, hivatástudattal és elkötelezettséggel végzett munkájára tekintettel, 100. születésnapja alkalmából dr. Balogh János altábornagy, országos rendőrfőkapitány nyugállományú rendőr alezredessé léptette elő. Majd a legfiatalabb Tolna megyei rendőr, a mindössze húszéves Fintor Dávid őrmester köszönti Imre bácsit egy emlékéremmel. Megható jelenet ismét: a legfiatalabb és a legidősebb rendőr kézszorítása.

Ülünk tehát az asztal körül, és hallgatjuk Imre bácsit, aki néhány szót szól a vendégekhez.

– A rendőrségi munkát nagy tisztelettel csináltam, és nagyon vigyáztam, hogy ne vétsek soha senkinek – mondja. – Ennek a munkának az a lényege, hogy az emberi életet ismerni és tisztelni kell. A rendőri munka szívem szakmája!

És persze ezen az ünnepen sokan felteszik neki a már-már kötelező kérdést: mi a hosszú élet titka? Azt mondja, a tisztaság és a becsület.

– Az életet nem sértettem meg soha, mindig nagyon szerettem. Az embereket is nagyon szeretem – teszi még hozzá.

Megtudjuk aztán, hogy a hosszú élet megőrzése érdekében praktikus napi teendőket is el kell végezni. Imre bácsi minden reggel néhány tornagyakorlattal kezdi a napot, keresztrejtvényekkel pedig a gondolkodását is karbantartja. Szeret a televízióban sportközvetítéseket nézni, főleg sznúkert és teniszt. Szeret énekelni, néhány éve még a tabletjével is elboldogult. Sohasem volt kórházban. Ez a testi-lelki fiatalság látszik is rajta, jó, ha hetven-hetvenöt évesnek kinéz. Integet, mindenkire mosolyog. Szemében ragyog egy évszázadnyi boldogság.

Forrás: police.hu – Trencsényi Zoltán
Fotó: Fülöp Máté